Fly to your dream - 15. fejezet

Nagyon kíváncsi vagyok, mit szóltok ehhez a részhez.
KOMMENT, KOMMENT, KOMMENT!! 

- Ülj csak le. - mutattam az ágyra.

- Igazán kedves. - mosolyodott el halványan és odébb tolta a takarómat.

Leültem vele szembe és az ölembe vettem az egyik párnámat. 

- Mit is mondtál, mikor kinyitottam az ajtót?

- Hogy hiányoztál. 

- De hisz itt voltam. Minden napot együtt töltünk.

- Te! - dobott meg egy kis párnával, mire nevetve elhajoltam. - Tudod, hogy gondolom. Mint barát.

- Pontosan tudom. - bólintottam, majd szememet a kezében tartott tequilára irányítottam. - De ha nagyon lelkizni akarsz, akkor nyisd azt ki. Nem vagyok abban a hangulatban.

- Azonnal. - ugrott fel David, mert neki is tetszett az ötlet.

Ahogy tevékenykedett, figyeltem a mozdulatait. A kabátja zsebéből elővett két szem citromot és egy kis doboz sót. 

- Készültél. - nevettem. - De a citromot mivel vágjuk? Harapjuk?

- Tessék. - dobott felém valamit, amit el is kaptam. 

Egy szépen faragott látszólag orosz bicska volt.

- Loptad? - forgattam nevetve a kezem között a finom anyagot. 

- Szeretnéd! - vette ki nevetve a kezemből. - Egy orosz sráctól kaptam kölcsön. Sífutó vagy nem is tudom már mi. 

- Ügyes. 

- Tessék. - ült le és átadta az első adagot. 

- Ha kiöntöd az ágyamra, a bicskáddal vágom el a torkod! - figyelmeztettem, miközben elvettem az alkoholt.

- Nagyon félek. - biztosított. 

- Inkább igyad! - löktem meg a vállát nevetve. 

- Mire igyunk?

- Az egészségünkre! - húztam az agyát.

- Inkább arra, hogy beengedtél.

- Igyunk erre. - nevettem.

Lenyaltam a sót a kezemről, miközben végig szemkontaktust tartottam vele. Utána egyszerre lehúztuk a tequilát és beleharaptunk a citromba. 

- Huha. - ráztam meg a fejem. 

- Nem bírja a nagy asszony! - lökte meg nevetve a vállam. 

- Azt hiszem! - vigyorogtam. - Fogadjuk, hogy tovább bírom, mint te.

- Nem versenyzek lányokkal, mert sírnak, ha győzök.

- Köcsög vagy! - nevettem. - Igyál inkább.

Jól belelendültünk az ivászatba és az ötödik tequila után be kellett vallanom, kicsit megéreztem. Előjött az érzelmes énem, amit pont David jelenlétében nem lett volna jó ötlet előhozni.

- Nagyon hiányoztál nekem, Dave. Komolyan. Hiányoznak az ilyen esték. - piszkáltam a pohár szélét.

- Ezt a csodálatos barátodnak meséld. - vonta fel a szemöldökét. - Rád se nézhetek, mert kitöri a nyakamat.

- Ne csodálkozz azután, hogy beköpted a barátnődnek, hogy szerelmes vagy? Hogy jutott ez eszedbe? Magyarázd már el.

- Nem tudom! Szerinted örültem? Már nem mellesleg, rohadt szarul esik hogy minden nap a gégédben van a nyelve.

- Akadjál már le Kony-ról! - csaptam a párnára. - És ne térjél ki a kérdés alól.

- Jaj, sajnálom. - tette fel a kezét védekezően. - A sztárpárnak nincsen hibája.
- Nem azt mondom, hogy nincs hibánk, de ne engem cseszegess már, amiért nem tudod befogni a szádat.
- Tudod, miért mondtam el, Wendel? Komolyan érdekel?
- Epekedve várom a válaszodat.
- Mert szeretlek. - nézett olyan hirtelen és olyan mélyen a szemembe, hogy el kellett kapnom a tekintetemet. - És ha azt mondod, nem érzel ugyanígy, azt mondom jó. Felállok és visszamegyek a szobámba és marad a baráti viszony. Nincsen semmi gond. De...
- Huh... - túrtam a hajamba.
- Tudtad, nem? Miért lep meg.
- Mert... - sóhajtottam. - Mert nem tudok neked hazudni. Én is... én is szeretlek még. DE! - már láttam ahogy szólásra nyitná a száját ezért feltettem a kezemet. - Nagyon nagyon megbántottál. Emellett pedig Konyval vagyok most, akinek nem fogom összetőrni a szívét, hogy esélyt adjak neked, hogy te összetörd az enyémet.
- Aha. - öntött ki magamnak és magának még egy pohá tequilát, majd felállt a citromért. - Akkor arra, hogy ne törjük össze senki szívét.
- Sok lesz ez. - nem akartam elvenni a piát, mert tudtam, ha még iszok, bajok lesznek.
- A törött szívekre. - erősködött és a kezembe nyomta a poharat.
- Azokra. - vettem el fanyar mosollyal az italt és lehúztuk.
Még két ilyen kör lement, és megváltozott a hangulatom. Már mindenen csak röhögtem és be is nyomtam zenét, hogy egy táncot lejtsek.
- Hogy táncolsz? - szakadt David, de már az ágyon fetrengett.
- Hihetetlen jó mozgásom van. - ugráltam oda hozzá, és felhúztam az ágyról. - Tanulj a mesteredtől.
- Neeeee... - nyöszörgött, és feküdt volna vissza, de nem engedtem.
Épp ekkor váltott a szám és a Passanger - Let Her Go száma.
- Uh, imádom ezt a számot! - csillant fel a szemem.
- Mivel minden szám a te telefonodból jön, és mivel minden számnál megjegyzed ezt, nem leptél meg.
- Na, veled aztán felpörgető bulizni. - hisztiztem be.
- Gyere már. - húzott vissza a derekamnál fogva és átölelt.
- Nagyon undok tudsz lenni. - húzódtam hozzá közelebb és átkaroltam a nyakát, miközben arcomat a vállába fúrtam.
Miközben Michael David Rosenberg hangját hallgattuk kissé ügyetlenül lépkedtünk jobbra és balra. A refrénnél Dave hangosan felsóhajtott.
- Igazán témához kapcsolódó szám.
- Ne idegelj ki, David. - motyogtam, ahogy lassan a végéhez közeledett a szám. - Érzékeny hangulatomba vagyok, ne akard, hogy bőgjek. 
- Soha nem akartam hogy sírj. - tolt egy kicsit magától és megsimította az arcomat.
Felpillantottam a barna szempárba és a lelkemet melegség töltötte el. 
- Édes vagy. - mosolyogtam. 
- Sokkal szebb vagy így, látod. - vigyorgott rám. 
- Mondták már. - nevettem fel.
- Mostanában olyan keveset láttalak mosolyogni.
- Szoktam. - bizonygattam, miközben még mindig szorosan öleltük egymást. 
- De nem rám. - szakadt fel mély sóhaj a mellkasából. 
- David. - engedtem el és eltoltam magamtól. - Ezt már megbeszéltük. 
- Tudom. - ült le az ágyra. - De viszont... szeretném visszakapni a barátságodat. 
- Én is szeretném a tiédet. - ültem le az egyik székre.
- Akkor? 
- Nem ilyen egyszerű. 
- Micsoda? - állt fel és leguggolt velem szembe, majd megfogta a kezemet. 
- Az, hogy most vallottuk be egymásnak, hogy még mindig szeretjük egymást. És én ezt... ezt így nem tudom.
- De nem változna köztünk semmi. Ugyanúgy barátok lennénk. Te... te maradnál Kony-val - láttam rajta hogy nagyon nehezére esik ezt kimondani. - én pedig keresnék valakit.
- És ez így jó lenne szerinted?
- Hát persze. - erőltetett magára mosolyt, de én láttam, hogy kissé megremeg a szája széle. - Persze, hogy jó. Bízz bennem.
- Bízok. Mindig is bíztam. - mosolyodtam el halványan. 
- Gyere ide.  - állt fel és kitárta a karját.
Mosolyogva kászálódtam fel a székről és átkaroltam a nyakát. Hosszan és mélyen néztünk egymás szemébe, és az alkohol befolyásoltsága alatt már nem is éreztem mit teszünk. Csak arra eszméltem, hogy lábujjhegyre állok, míg ő lehajol és ajkaink hosszan forrnak össze. Ennyit a barátságról.........

Fly to your dream - 14. fejezet

Nyertek a németek!!!!!! Az osztrákok pedig a másodikak!!! Nagyon nagyon örültem ennek az első két helynek, hisz mind a két csapat a szívem csücske :) Hogy őszinte legyek egy lengyel harmadik helyet szívesebben fogadtam volna, de hát ilyet az élet :/ :) Viszont az osztrák csapat teljesítménye 10+1 :) Ahogy a németeké is :) Kamil Stoch dupla győzelmének is nagyon örültem :) Megérdemelte teljesen :) <3

Thomas :D <3333 

<3333333

- Hát ez beteg. - nevettem fel és a pirosló arcomhoz  nyúltam.

- Jól vagy. - jelent meg Kony szemében aggodalom, és elvette a kezemet az arcomról. - Nem látszik.

- Akkor jó. - mosolyogtam rá, és a kezéért nyúltam, de ő vonakodott megfogni. - Mi a baj?

- Mond már el, mi van köztetek. - mutatott rám és a mellettünk kissé kellemetlenül álldogáló David-re. 

- Nehogy már elhidd neki. - néztem mélyen a szemébe, miközben átkaroltam a nyakát. - A csaj egy idióta. David-del már ezt a se veled se nélkül kapcsolatot játsszák három éve, és szegénykém kezd beleőrülni. Sincsen semmi alapja annak, amit itt hadovált. Hiszen én csak téged szeretlek. - odahajoltam, hogy megcsókoljam.
Kony-n éreztem, hogy kissé megnyugszik, szorosabban fonódott a karja a derekam köré, miközben megcsókolt. A csók közben kinyitottam a szememet és a mellettünk kínosan álldogáló David-re pillantottam. A fiú végig a szemembe nézett, amíg a csók tartott, majd szinte már kínjában nevetve megrázta a fejét és még azelőtt visszament a szállodába, ahogy Kony elengedett volna.
- Hiszek neked. - mosolygott a srác miközben körbe pillantott. - Hova tűnt?
- Kicsoda. - vontam össze a szemöldökömet.
- David. - jelentette ki tök egyértelműen.
- Ja.... - túrtam bele a hajamba és én is körül pillantottam, mintha a fiút keresném. - Biztos bement.
- Beszélni kéne vele. - indult el, de megfogta a karját.
- Hagyd most őt. Kérlek.
A srác hosszan nézett a szemembe, majd végül megadóan bólintott és visszalépett hozzám, majd átölelt.
- Jól indult az új év. - súgta a fülembe, mire csak szorosabban öleltem a derekát.
- Amilyen rosszul indul, olyan jó lesz. Én ebben hiszek. - motyogtam.

.     .     .

- Lassan le kéne feküdnötök. - jött be a szobába apa, ahol az osztrák csapaton kívül még jó pár síugró nézte a nyitó ceremóniát hatalmas puffokban ülve. 

Egyik "fia" sem vette el a tekintetét a képernyőről, csak én néztem rá. 

- Nagyon érdekli őket. - mutattam az öt osztrákra.

- Azt látom, de holnap meg edzeni kéne. Mindenki ugrik hamarosan, David-et leszámítva.

Nos igen. David egy külön kategória volt. Apának meg volt kötve a keze, és csak négy síugrót választhatott ki az olimpiai csapatba. Thomas és Gregor nem volt kérdés, hogy benne lesznek a kis csapatban. A másik két helyért vérre menő csata ment, de miután Didl megnyerte a négy sánc versenyt, így az ő léte is egyértelmű volt. Michael és közte ment a csata az utolsó versenyeken, de végül a szőke srác ért el jobb helyezéseket és apa őt választotta utolsónak a csapatba. David- nak pedig meg lett ígérve hogy a következő téli olimpián ha az ég leszakad, ő akkor is ott lesz. Most viszont eljött. Úgy volt h a csapat otthon maradt fiatal szekciójával Fettner-rel, valamint Poppinger-rel az élén ő is utazik Amerikába, Iron Mountain-ba. Ő azonban inkább azt választotta, hogy nézőként el kíséri a csapatot Sochiba. 
- Hagyj nézzük végig. - pillantottam fel apára újra.
- Ti végignézhetitek. - mutatott rám és Dave-re. - De a másik négy srác húz aludni.
- Ha kirobbantód őket innen. - kászálódtam fel Thomas mellől a puffról, aki észre se vette, hogy megmoccantam. 
Apa jobb híján beállt a négy srác elé, de mind a négyen különböző módon próbálták kikerülni az alakját, hogy lássák a kivetítőt. 
- Holnap reggel hajnali 5-kor futással kezdünk, ha most nem mentek aludni. 
Michael volt az első aki megmozdult. Nem igazán tartozott kedvenc programjai közé, a futás, ezért nagy nehezen felállt a kényelmes puffból. 
- Nézzük a szobában tovább. - kaptam el Gregor Michael-nek idézett mondatát, mire egy cinkos mosoly futott át az arcán. 
- Azt remélem ti se gondoltátok komolyan. - tette apa csípőre a kezét, mikor a hét fős csoportunk elindult kifelé a teremből.
- Apa, ne legyél már ilyen szigorú velük. 
- Nem szeretnék, de muszáj. Gyerek még az összes. 
Valóban Thomas volt a legidősebb a mostani csapatban a maga 28 évével. 
- Én vagyok a legnagyobb gyerek. - vigyorgott Thomas miközben átkarolta a vállamat. 
- Sosem kételkedtem. - nevettem fel.
Már majdnem elhagytuk a termet, mikor valaki megszólított.
- Várj! 
Megtorpantam, ezzel Thomast is megállásra kényszerítettem. Hátrafordultam, hogy lássam ki az.
- Leesett! - nyújtotta át a fiatal srác a telefonomat.
- Jaj, köszönöm. - az arcát néztem, és lázasan kattogott az agyam, hogy beugorjon, ki is ő. Azonban azonnal helyre állt a rend, kattant és rá mosolyogtam. - Köszönöm, Maciej. 
A srác nevetve felvonta a szemöldökét, majd megrázta a fejét. 
- Igazán nincs mit, Wendel. 
Elmosolyodtam azon, hogy ő is tudta a nevemet, majd elfordultam. Thomas-szal együtt utolsóként hagytuk el a termet. 
- Tetszik a fiú, mi? - vigyorgott a férfi mellettem. 
- Mi? - ráncoltam a szemöldökömet, mire felnevetett és szorosabban húzott magához, hogy egy puszit nyomjon a fejem búbjára.
- Semmi, semmi.

.      .      .

Mintha kopogtatást hallottam volna.

- Neeeemmmmm.... - nyöszörögtem miközben a fejemet belefúrtam a párnába.

A kopogás csak nem akart abbamaradni, és egyre erősebb és egyre hosszabb volt. 

- Nem fogom kinyitni. - morogtam a párnába.

Mintha abba maradt volna a kopogás, mire megnyugodtam. A másik oldalamra akartam fordulni, de ekkor olyan erős és olyan hosszú kopogtatás vette kezdetét, hogy azt hittem az egész szálloda felébred. 

- Rohadna le a kezed. - morogtam, miközben lerúgtam magamról a takarót, és felkapcsoltam a villanyokat.

- Nincs jobb dolgod? - téptem föl az ajtót olyan erővel, hogy félő volt, hogy kiszakad. 

- Nem akartalak felkelteni. - pillantott rám David olyan kutya szemekkel, hogy egy pillanatra megingott a hitem.

- Mit akarsz? - támaszkodtam neki az ajtónak.

- Én... - sóhajtott. - Nagyon hiányzol. 

- És? - vontam fel a szemöldökömet. 

- Szeretnék beszélgetni. - húzta elő a háta mögül a tequilás üveget.

Halvány mosoly futott végig az arcomon. 

- Beszélgetni?

- Mint két barát. - rántotta meg a vállát, de ott volt a fél mosoly. - Búfelejtő beszélgetés.

- Gyere be! - mosolyodtam el és kinyitottam az ajtót és ahogy a srác belépett rajta, be is csuktam.

First award!

Megkaptam a blog fennállásának az első díját :) Nagyon szépen köszönöm, Kori <3

11 dolog rólam

1.  Márciusban töltöm a 18. szülinapom :)

2. Van egy lovam

3. Imádom nézni és űzni a sportokat

4. Teniszezem és lovagolok

5.  Imádom az osztrák és német síugrókat

6.  Minden álmom eljutni és élni Szingapúrba és Monacóba

7. Van tetkóm

8. Egyszer el szeretnék jutni egy olimpiára

9. Jövő télen utazok Zakopane-ba a síugrásra 

10. Ha valamit akarok, azért küzdök

11. Három fiú gyereket akarok: Egy síugrót, egy teniszezőt és egy motor sportost :D

11 kérdés + válasz

1. Hány éves vagy?
- Most töltöm a 18-at :DD bulááájj lesz nem kicsi :D
2. Vannak tesóid?
- Van három is :D Egy öcs, egy húg, egy bátyó :D

3. Miért kezdtél el írni?
- Vonz. Nem tudom, elég élénk a fantáziám és úgy érzem, ki kell írnom magamból :D
4. Hogyan jött a történeted ötlete?

- Mindig F1-ről írtam és már nem volt ötletem, hogyan kezdjek bele. Aztán jött a tél, jött a síugrás és rájöttem mennyire is imádom :) Így gondoltam, miért ne? :D
5. Mire vágysz a legjobban?

- Egy csodálatos életre Monacoban vagy Szingapúrban :)
6. Gyakran sértesz meg embereket akaratlanul? (Kihagytam, sorry)
- Igen. Gyakrabban, mint szeretném. Lobbanékony ember vagyok, nagyon gyorsan és nagyon meggondolatlanul tudok válaszolni, vagy csak megszólalni, amivel olyan embereket bántok meg, akik a legfontosabbaknak nekem.

7. Mi a véleményed olyan emberekről, akik gyakran hazudnak?

- Nem mondom, hogy utálom őket. Én is szoktam hazudni. Szerintem egy-kettő belefér. De aki úgy hazudik mint a vízfolyás, attól hányingerem van. Főleg azokat az embereket utálom, akik akkor hazudnak a szemedbe, mikor pontosan tudod, mi az igazság.

8. Ha valakinek a bőrébe bújhatnál, ki lenne az?

- Hm... jó kérdés. Igazából valószínűleg Miranda Kerr, Iza Goulart vagy Renee Somerfild. Gyönyörűek, csodálatos testűek, sikeresek :) Mi kell még? :)

9. Olvastál már valamit tőlem?

- Ezt a blogodat olvasom :)

10. Ha ezt a blogot olvasod, az eddigiek alapján, mi a véleményed az egészről?

- Imádom <3 Ennyi :)

11. Szeretsz ilyen kérdésekre válaszolni?

- Igen, szerintem jó többet megtudni a többi bloggereket :D

még kitalálom, kinek küldöm el.
Csók :*

Fly to your dream - 13. fejezet

Jó rövid, és jó sokat kellett várni :( de most már bele lendültem, ígérem :D 

Itt van Sochi, holnap megnyitó <3 Thomas is ott lesz, aminek nagyon örülök :) <3 Szurkoljunk, és míg szurkolunk, én írom a sztorimat :DD

P.s.: Lemaradt a ruhácska, azt most teszem :)

- Apa pillanatok alatt ideges lett. - folytattam tovább a történetet. - Semmit nem mondott, csak kirohant a szobámból, engem pedig ott hagyott kétségbe esve. Látszott rajta, hogy teljesen sokkos állapotban van, tudtam, nagy a baj és ez engem is felidegesített. Nem engedték, hogy kiszálljak az ágyból, így csak idegbeteg módjára vergődtem. Egy óra múlva apa jött vissza. Alig ismertem fel. Látszott rajta, hogy a szemeit kisírta és alig bírta magát vonszolni. Tudtam, hogy nagy a baj, de akkor még nem sejtettem, mennyire. Kérdezgettem, mi történt, de ő mintha valami más világon járna, valaki mással és nem velem. Képtelen volt megszólalni és én olyan mérges voltam, hogy már kiabáltam. "Meghalt!" kiáltott rám úgy, hogy egyből elhallgattam. "Az anyád meghalt! Ezt akartad hallani?! Jobb már?!". Soha nem láttam még ennyire kikelni magából őt. A kitörése után lerogyott egy székbe és zokogni kezdett. Annyira lesokkolt, hogy így rám förmedt, nem is tudtam feldolgozni, mi történt, egy jó húsz percig talán. Utána kértem tőle csak bocsánatot. Kiderült, hogy anya annyira ideges volt, elhajtott a kórháztól és minél hamarabb otthon akart lenni az ikrekkel. Jóval a sebesség határ fölött autózott, mikor az előtte lévő kocsi megállt. Nem tudott volna lefékezni, ezért rántotta oldalra a kormányt és egy fának ütközött. Még élt, mikor a mentők kiértek, de mire beértek a kórházba....... - elhallgattam és letöröltem a könnyeimet. - mire beértek a kórházba, leállt a szíve és nem tudták újraéleszteni. Ez itt pedig. - mutattam az arcom jobb felén húzódó körülbelül 5 centis, mély barázdára. - az emlék. Hogy mindig, ha tükörbe nézek emlékezzek erre a szörnyű napra. 
- Sajnálom. - fordította maga felé az arcomat és letörölte a könnyeimet. 
- Nem akarom, hogy sajnálj. - szipogtam és beletúrtam a hajamba. - Ennek már jó pár éve és én túl léptem ezen. Jól vagyok.
- Elhiszem, ha ezt mondod. - mosolygott rám és megfogta a kezemet.- Fel tudlak vidítani valahogy? 
- Kívánhatok nálad jobbat? - vigyorogtam rá.
- Kívánni kívánhatsz, de biztos, hogy nem találsz. - nevetett fel.
- Imádlak. - mosolyogtam rá és röviden megcsókoltam. 
- Kitaláltam valamit, ami jobb kedvre deríthet. 
- Ó. - vigyorogtam. - Kíváncsian várom. Na, gyere ide. - húztam magamhoz az ingénél fogva.

.      .      .      .     .

- Gyerekek! Gyerekek! - kocogtatta meg az üveget Gregor úgy, hogy majdnem eltörte azt. - Egy perc múlva éjfél. Mindenki keressen valakit, akivel smárol.

- Köszönjük ezt a jó ötletet, Gregor! Reméljük téged is megtalál valaki! - emeltem meg a poharamat vigyorogva, mire mindenki felnevetett.

- Köszönjük, Wendel. - biccentett felém a srác. - Te inkább Kony-val törődj.

- Törődök. - mosolyogtam a srácra, aki szorosan tartotta a derekamat. 

- Figyelem! - mutatott a TV-re.

A tömeg egyszerre zendült fel.

- Tíz...kilenc....nyolc...hét...hat...öt...

Kony-ra néztem, miközben vissza felé számoltunk, és mielőtt tekintetemet visszaszegeztem volna a TV-re, a szemem megakadt David-en. A barátnője mellett ült a kanapén, és látszólag egyáltalán nem volt ott agyban, és engem nézett. 

- Boldog új évet! - harsant fel a tömeg, mire összerezzentem. Teljesen elvesztem Dave tekintetében és a nagy hang, valamint Kony erősebb szorítása térített magához. 

- Boldog új évet. - nyomott egy puszit a fejemre.

- Jaj. A csók! - fordultam oda hozzá.

A fiú ráérősen átkarolta a derekamat és hosszan megcsókolt. Vigyorogva viszonoztam a csókjait, miközben átkaroltam a nyakát. Hosszú másodpercek múlva engedtem el a nyakát, hogy koccinthassunk pezsgővel.

- Boldog új évet. - mosolyogtam rá. 

- Neked is. - odahajolt és még egyszer röviden megcsókolt. - Kéred a málnát?

- Nem szereted a málnát? - esett le az állam.

- Nem. - borzongott meg, mint akit kirázott a hideg. - Szőrös, fura az íze. Fúj. 

- Nem tudod, mi a jó. - ráztam a fejemet nevetve, miközben meghúztam a pezsgős poharat. 
- Tessék. - kiitta az utolsó kortyot is a pohárból, majd kivette a két szem málnát és a szám felé nyújtotta.
- Köszönöm. - nevettem. - Kimegyünk egy kicsit friss levegőt szívni?
- Aha. - karolta át a derekamat és kimentünk a szálloda elé.
- Milyen gyönyörű. - pillantott meg a szépen kivilágított német kisvároskát.
- Nagyon. - nyomott puszit a homlokomra Kony. - Nem fázol?
- Nem, most így jó. - fúrtam magam oda hozzá még jobban, mire mosolyogva megdörzsölte a hátamat.
- Tudod mire jöttem rá?
- Mire? - pillantottam fel rá.
- Egy hónapja vagyunk együtt mindjárt. Hétvégén lesz egy hónap.
- Tényleg. - vigyorogtam. - Egy hónapja vagy itt nekem. Akkor koccintsunk magunkra. 
- Koccintsunk! - nevetett fel és az enyémhez érintette a saját poharát, majd belekortyoltunk mind a ketten. 
Mikor kiürült a pohár leraktuk a földre és tovább álltunk egymást átölelve, minden szó nélkül. Már épp azon voltam, h felajánljam, hogy menjünk be, mikor kiabálást hallottunk és mind a ketten oda kaptuk a fejünket.
- Ezt komolyan nem hiszem el, David! - hallottam Julia hangját. - Teljesen hülyének nézel engem?
- Julia.... - David hangja halk volt és próbálta megnyugtatni a lányt, de ahogy hallottuk nem sikerült.
A szőke lány feltépte az ajtót és kilépett ő is a szálloda elé. Megtorpant és hátra fordult az őt követő fiúhoz. 
- Ne merészelj hozzám érni hallod? 
Ekkor érzékelte, hogy mi is ott vagyunk és szinte vérben forgó szemekkel fordult felém.
- Örülsz, te ribanc?! 
- Te mégis miről beszélsz? - emeltem fel a fejemet Kony mellkasáról, aki ösztönösen szorosabbra fonta körülöttem a karjait.
- Arról, hogy a "pasim" - mutatott az ajtóban álló David-re. - most közölte velem, hogy ne haragudjak, de téged szeret.
Ledöbbentem a hallottakon, és tekintetemet a fiúra szegeztem, majd Konrad-ra pillantottam, mikor éreztem, hogy kissé enged az ölelésemen. Kétségbeesetten próbáltam kapaszkodni belé, h ne engedjen el, de ő határozottan tolt el magától és éreztem, hogy szinte megdermed. Nem akart hozzám érni.
- Kurvára boldog lehetsz, bazdmeg! - a lány odalépett és erősen meglökött a vállamnál fogva, úgy, hogy megtántorodtam.
A két srác ekkor lépett mozgásba, de Kony mivel közelebb volt, előbb állt be közénk. 
- Állítsál magad, Julia. - hallottam meg Dave hangját Konrad háta mögött állva, ezért átkukucskáltam a fiú válla fölött. 
Kony engem védett, de David pedig Kony elé állt. Úgy gondolta ezzel véd, de inkább úgy tűnt, mint aki Julia-t tartja vissza.
- Ennek semmi köze Wendel-hez, szóval nyugodtan leszállhatsz róla. 
- Hát persze, hogy nincs. - tette csípőre a kezét a lány. - Szana széjjel csaltál azzal a lotyóval, míg együtt voltunk.
- Hé, hé, hé.- lépett egyet előre Konrad. - Tudjad kiről beszélsz. Ő a barátnőm.
A szavai kissé megnyugtattak, de végig azon kattoghattam, mivel magyarázom ki neki David kirohanását, mert tudta, kissé megingott. 
- Én csak egyedül téged sajnállak, Kony. - húzta el a száját a lány. - Te vagy az egyetlen szenvedő fél ebben a szerelmi háromszögben. Ezek ketten - mutatott rám és David-re, mire mi egymásra pillantottunk - úgy szerelmesek egymásba, ahogy vannak. Lehet fáj, ha most ez mondom, de te nem vagy más ennek a lánynak, mint egy pótlék, amiért Dave kétszázadjára is engem választott és nem őt. Most, hogy kidobtam. ÖRÖKKÉ. - nyomta meg a szót. - köztetek is vége lesz mindennek nagyon, nagyon hamar. Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod - biggyesztette le az ajkát - de ez a lány nem szeret. Soha nem is fog.
- Fogd már be a szádat. - förmedtem rá, és eltoltam magam elől Kony-t. - Semmi közöd nincs az én életemhez, és ahhoz mit érzek Kony iránt. - Az, hogy David nem szeret és soha nem is szeretett, az nem az én hibám. Nézz már magadba Julia. Mielőtt másokra mutogatnál ujjal, jó lenne, ha megnéznéd mennyire mocskos a te kicsi kacsód. Más szemében a szálkát, magáéban a gerendát se, igaz?
- Undorító ribanc vagy! - húzta össze a szemét résnyire a lány.
A következő pillanatban már lendült a bal karja és hatalmas pofon csattant az arcomon.
- Dögöljetek meg mind. - mielőtt bárki reagálhatott volna a pofonra, a csaj futni kezdett és el is tűnt a sötét éjszakában.