Fly to your dream - 13. fejezet

Jó rövid, és jó sokat kellett várni :( de most már bele lendültem, ígérem :D 

Itt van Sochi, holnap megnyitó <3 Thomas is ott lesz, aminek nagyon örülök :) <3 Szurkoljunk, és míg szurkolunk, én írom a sztorimat :DD

P.s.: Lemaradt a ruhácska, azt most teszem :)

- Apa pillanatok alatt ideges lett. - folytattam tovább a történetet. - Semmit nem mondott, csak kirohant a szobámból, engem pedig ott hagyott kétségbe esve. Látszott rajta, hogy teljesen sokkos állapotban van, tudtam, nagy a baj és ez engem is felidegesített. Nem engedték, hogy kiszálljak az ágyból, így csak idegbeteg módjára vergődtem. Egy óra múlva apa jött vissza. Alig ismertem fel. Látszott rajta, hogy a szemeit kisírta és alig bírta magát vonszolni. Tudtam, hogy nagy a baj, de akkor még nem sejtettem, mennyire. Kérdezgettem, mi történt, de ő mintha valami más világon járna, valaki mással és nem velem. Képtelen volt megszólalni és én olyan mérges voltam, hogy már kiabáltam. "Meghalt!" kiáltott rám úgy, hogy egyből elhallgattam. "Az anyád meghalt! Ezt akartad hallani?! Jobb már?!". Soha nem láttam még ennyire kikelni magából őt. A kitörése után lerogyott egy székbe és zokogni kezdett. Annyira lesokkolt, hogy így rám förmedt, nem is tudtam feldolgozni, mi történt, egy jó húsz percig talán. Utána kértem tőle csak bocsánatot. Kiderült, hogy anya annyira ideges volt, elhajtott a kórháztól és minél hamarabb otthon akart lenni az ikrekkel. Jóval a sebesség határ fölött autózott, mikor az előtte lévő kocsi megállt. Nem tudott volna lefékezni, ezért rántotta oldalra a kormányt és egy fának ütközött. Még élt, mikor a mentők kiértek, de mire beértek a kórházba....... - elhallgattam és letöröltem a könnyeimet. - mire beértek a kórházba, leállt a szíve és nem tudták újraéleszteni. Ez itt pedig. - mutattam az arcom jobb felén húzódó körülbelül 5 centis, mély barázdára. - az emlék. Hogy mindig, ha tükörbe nézek emlékezzek erre a szörnyű napra. 
- Sajnálom. - fordította maga felé az arcomat és letörölte a könnyeimet. 
- Nem akarom, hogy sajnálj. - szipogtam és beletúrtam a hajamba. - Ennek már jó pár éve és én túl léptem ezen. Jól vagyok.
- Elhiszem, ha ezt mondod. - mosolygott rám és megfogta a kezemet.- Fel tudlak vidítani valahogy? 
- Kívánhatok nálad jobbat? - vigyorogtam rá.
- Kívánni kívánhatsz, de biztos, hogy nem találsz. - nevetett fel.
- Imádlak. - mosolyogtam rá és röviden megcsókoltam. 
- Kitaláltam valamit, ami jobb kedvre deríthet. 
- Ó. - vigyorogtam. - Kíváncsian várom. Na, gyere ide. - húztam magamhoz az ingénél fogva.

.      .      .      .     .

- Gyerekek! Gyerekek! - kocogtatta meg az üveget Gregor úgy, hogy majdnem eltörte azt. - Egy perc múlva éjfél. Mindenki keressen valakit, akivel smárol.

- Köszönjük ezt a jó ötletet, Gregor! Reméljük téged is megtalál valaki! - emeltem meg a poharamat vigyorogva, mire mindenki felnevetett.

- Köszönjük, Wendel. - biccentett felém a srác. - Te inkább Kony-val törődj.

- Törődök. - mosolyogtam a srácra, aki szorosan tartotta a derekamat. 

- Figyelem! - mutatott a TV-re.

A tömeg egyszerre zendült fel.

- Tíz...kilenc....nyolc...hét...hat...öt...

Kony-ra néztem, miközben vissza felé számoltunk, és mielőtt tekintetemet visszaszegeztem volna a TV-re, a szemem megakadt David-en. A barátnője mellett ült a kanapén, és látszólag egyáltalán nem volt ott agyban, és engem nézett. 

- Boldog új évet! - harsant fel a tömeg, mire összerezzentem. Teljesen elvesztem Dave tekintetében és a nagy hang, valamint Kony erősebb szorítása térített magához. 

- Boldog új évet. - nyomott egy puszit a fejemre.

- Jaj. A csók! - fordultam oda hozzá.

A fiú ráérősen átkarolta a derekamat és hosszan megcsókolt. Vigyorogva viszonoztam a csókjait, miközben átkaroltam a nyakát. Hosszú másodpercek múlva engedtem el a nyakát, hogy koccinthassunk pezsgővel.

- Boldog új évet. - mosolyogtam rá. 

- Neked is. - odahajolt és még egyszer röviden megcsókolt. - Kéred a málnát?

- Nem szereted a málnát? - esett le az állam.

- Nem. - borzongott meg, mint akit kirázott a hideg. - Szőrös, fura az íze. Fúj. 

- Nem tudod, mi a jó. - ráztam a fejemet nevetve, miközben meghúztam a pezsgős poharat. 
- Tessék. - kiitta az utolsó kortyot is a pohárból, majd kivette a két szem málnát és a szám felé nyújtotta.
- Köszönöm. - nevettem. - Kimegyünk egy kicsit friss levegőt szívni?
- Aha. - karolta át a derekamat és kimentünk a szálloda elé.
- Milyen gyönyörű. - pillantott meg a szépen kivilágított német kisvároskát.
- Nagyon. - nyomott puszit a homlokomra Kony. - Nem fázol?
- Nem, most így jó. - fúrtam magam oda hozzá még jobban, mire mosolyogva megdörzsölte a hátamat.
- Tudod mire jöttem rá?
- Mire? - pillantottam fel rá.
- Egy hónapja vagyunk együtt mindjárt. Hétvégén lesz egy hónap.
- Tényleg. - vigyorogtam. - Egy hónapja vagy itt nekem. Akkor koccintsunk magunkra. 
- Koccintsunk! - nevetett fel és az enyémhez érintette a saját poharát, majd belekortyoltunk mind a ketten. 
Mikor kiürült a pohár leraktuk a földre és tovább álltunk egymást átölelve, minden szó nélkül. Már épp azon voltam, h felajánljam, hogy menjünk be, mikor kiabálást hallottunk és mind a ketten oda kaptuk a fejünket.
- Ezt komolyan nem hiszem el, David! - hallottam Julia hangját. - Teljesen hülyének nézel engem?
- Julia.... - David hangja halk volt és próbálta megnyugtatni a lányt, de ahogy hallottuk nem sikerült.
A szőke lány feltépte az ajtót és kilépett ő is a szálloda elé. Megtorpant és hátra fordult az őt követő fiúhoz. 
- Ne merészelj hozzám érni hallod? 
Ekkor érzékelte, hogy mi is ott vagyunk és szinte vérben forgó szemekkel fordult felém.
- Örülsz, te ribanc?! 
- Te mégis miről beszélsz? - emeltem fel a fejemet Kony mellkasáról, aki ösztönösen szorosabbra fonta körülöttem a karjait.
- Arról, hogy a "pasim" - mutatott az ajtóban álló David-re. - most közölte velem, hogy ne haragudjak, de téged szeret.
Ledöbbentem a hallottakon, és tekintetemet a fiúra szegeztem, majd Konrad-ra pillantottam, mikor éreztem, hogy kissé enged az ölelésemen. Kétségbeesetten próbáltam kapaszkodni belé, h ne engedjen el, de ő határozottan tolt el magától és éreztem, hogy szinte megdermed. Nem akart hozzám érni.
- Kurvára boldog lehetsz, bazdmeg! - a lány odalépett és erősen meglökött a vállamnál fogva, úgy, hogy megtántorodtam.
A két srác ekkor lépett mozgásba, de Kony mivel közelebb volt, előbb állt be közénk. 
- Állítsál magad, Julia. - hallottam meg Dave hangját Konrad háta mögött állva, ezért átkukucskáltam a fiú válla fölött. 
Kony engem védett, de David pedig Kony elé állt. Úgy gondolta ezzel véd, de inkább úgy tűnt, mint aki Julia-t tartja vissza.
- Ennek semmi köze Wendel-hez, szóval nyugodtan leszállhatsz róla. 
- Hát persze, hogy nincs. - tette csípőre a kezét a lány. - Szana széjjel csaltál azzal a lotyóval, míg együtt voltunk.
- Hé, hé, hé.- lépett egyet előre Konrad. - Tudjad kiről beszélsz. Ő a barátnőm.
A szavai kissé megnyugtattak, de végig azon kattoghattam, mivel magyarázom ki neki David kirohanását, mert tudta, kissé megingott. 
- Én csak egyedül téged sajnállak, Kony. - húzta el a száját a lány. - Te vagy az egyetlen szenvedő fél ebben a szerelmi háromszögben. Ezek ketten - mutatott rám és David-re, mire mi egymásra pillantottunk - úgy szerelmesek egymásba, ahogy vannak. Lehet fáj, ha most ez mondom, de te nem vagy más ennek a lánynak, mint egy pótlék, amiért Dave kétszázadjára is engem választott és nem őt. Most, hogy kidobtam. ÖRÖKKÉ. - nyomta meg a szót. - köztetek is vége lesz mindennek nagyon, nagyon hamar. Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod - biggyesztette le az ajkát - de ez a lány nem szeret. Soha nem is fog.
- Fogd már be a szádat. - förmedtem rá, és eltoltam magam elől Kony-t. - Semmi közöd nincs az én életemhez, és ahhoz mit érzek Kony iránt. - Az, hogy David nem szeret és soha nem is szeretett, az nem az én hibám. Nézz már magadba Julia. Mielőtt másokra mutogatnál ujjal, jó lenne, ha megnéznéd mennyire mocskos a te kicsi kacsód. Más szemében a szálkát, magáéban a gerendát se, igaz?
- Undorító ribanc vagy! - húzta össze a szemét résnyire a lány.
A következő pillanatban már lendült a bal karja és hatalmas pofon csattant az arcomon.
- Dögöljetek meg mind. - mielőtt bárki reagálhatott volna a pofonra, a csaj futni kezdett és el is tűnt a sötét éjszakában.