Nagyon kíváncsi vagyok, mit szóltok ehhez a részhez.
KOMMENT, KOMMENT, KOMMENT!!
KOMMENT, KOMMENT, KOMMENT!!
- Ülj csak le. - mutattam az ágyra.
- Igazán kedves. - mosolyodott el halványan és odébb tolta a takarómat.
Leültem vele szembe és az ölembe vettem az egyik párnámat.
- Mit is mondtál, mikor kinyitottam az ajtót?
- Hogy hiányoztál.
- De hisz itt voltam. Minden napot együtt töltünk.
- Te! - dobott meg egy kis párnával, mire nevetve elhajoltam. - Tudod, hogy gondolom. Mint barát.
- Pontosan tudom. - bólintottam, majd szememet a kezében tartott tequilára irányítottam. - De ha nagyon lelkizni akarsz, akkor nyisd azt ki. Nem vagyok abban a hangulatban.
- Azonnal. - ugrott fel David, mert neki is tetszett az ötlet.
Ahogy tevékenykedett, figyeltem a mozdulatait. A kabátja zsebéből elővett két szem citromot és egy kis doboz sót.
- Készültél. - nevettem. - De a citromot mivel vágjuk? Harapjuk?
- Tessék. - dobott felém valamit, amit el is kaptam.
Egy szépen faragott látszólag orosz bicska volt.
- Loptad? - forgattam nevetve a kezem között a finom anyagot.
- Szeretnéd! - vette ki nevetve a kezemből. - Egy orosz sráctól kaptam kölcsön. Sífutó vagy nem is tudom már mi.
- Ügyes.
- Tessék. - ült le és átadta az első adagot.
- Ha kiöntöd az ágyamra, a bicskáddal vágom el a torkod! - figyelmeztettem, miközben elvettem az alkoholt.
- Nagyon félek. - biztosított.
- Inkább igyad! - löktem meg a vállát nevetve.
- Mire igyunk?
- Az egészségünkre! - húztam az agyát.
- Inkább arra, hogy beengedtél.
- Igyunk erre. - nevettem.
Lenyaltam a sót a kezemről, miközben végig szemkontaktust tartottam vele. Utána egyszerre lehúztuk a tequilát és beleharaptunk a citromba.
- Huha. - ráztam meg a fejem.
- Nem bírja a nagy asszony! - lökte meg nevetve a vállam.
- Azt hiszem! - vigyorogtam. - Fogadjuk, hogy tovább bírom, mint te.
- Nem versenyzek lányokkal, mert sírnak, ha győzök.
- Köcsög vagy! - nevettem. - Igyál inkább.
Jól belelendültünk az ivászatba és az ötödik tequila után be kellett vallanom, kicsit megéreztem. Előjött az érzelmes énem, amit pont David jelenlétében nem lett volna jó ötlet előhozni.
- Nagyon hiányoztál nekem, Dave. Komolyan. Hiányoznak az ilyen esték. - piszkáltam a pohár szélét.
- Ezt a csodálatos barátodnak meséld. - vonta fel a szemöldökét. - Rád se nézhetek, mert kitöri a nyakamat.
- Ne csodálkozz azután, hogy beköpted a barátnődnek, hogy szerelmes vagy? Hogy jutott ez eszedbe? Magyarázd már el.
- Nem tudom! Szerinted örültem? Már nem mellesleg, rohadt szarul esik hogy minden nap a gégédben van a nyelve.
- Akadjál már le Kony-ról! - csaptam a párnára. - És ne térjél ki a kérdés alól.
- Jaj, sajnálom. - tette fel a kezét védekezően. - A sztárpárnak nincsen hibája.
- Nem azt mondom, hogy nincs hibánk, de ne engem cseszegess már, amiért nem tudod befogni a szádat.
- Tudod, miért mondtam el, Wendel? Komolyan érdekel?
- Epekedve várom a válaszodat.
- Mert szeretlek. - nézett olyan hirtelen és olyan mélyen a szemembe, hogy el kellett kapnom a tekintetemet. - És ha azt mondod, nem érzel ugyanígy, azt mondom jó. Felállok és visszamegyek a szobámba és marad a baráti viszony. Nincsen semmi gond. De...
- Huh... - túrtam a hajamba.
- Tudtad, nem? Miért lep meg.
- Mert... - sóhajtottam. - Mert nem tudok neked hazudni. Én is... én is szeretlek még. DE! - már láttam ahogy szólásra nyitná a száját ezért feltettem a kezemet. - Nagyon nagyon megbántottál. Emellett pedig Konyval vagyok most, akinek nem fogom összetőrni a szívét, hogy esélyt adjak neked, hogy te összetörd az enyémet.
- Aha. - öntött ki magamnak és magának még egy pohá tequilát, majd felállt a citromért. - Akkor arra, hogy ne törjük össze senki szívét.
- Sok lesz ez. - nem akartam elvenni a piát, mert tudtam, ha még iszok, bajok lesznek.
- A törött szívekre. - erősködött és a kezembe nyomta a poharat.
- Azokra. - vettem el fanyar mosollyal az italt és lehúztuk.
Még két ilyen kör lement, és megváltozott a hangulatom. Már mindenen csak röhögtem és be is nyomtam zenét, hogy egy táncot lejtsek.
- Hogy táncolsz? - szakadt David, de már az ágyon fetrengett.
- Hihetetlen jó mozgásom van. - ugráltam oda hozzá, és felhúztam az ágyról. - Tanulj a mesteredtől.
- Neeeee... - nyöszörgött, és feküdt volna vissza, de nem engedtem.
Épp ekkor váltott a szám és a Passanger - Let Her Go száma.
- Uh, imádom ezt a számot! - csillant fel a szemem.
- Mivel minden szám a te telefonodból jön, és mivel minden számnál megjegyzed ezt, nem leptél meg.
- Na, veled aztán felpörgető bulizni. - hisztiztem be.
- Gyere már. - húzott vissza a derekamnál fogva és átölelt.
- Nagyon undok tudsz lenni. - húzódtam hozzá közelebb és átkaroltam a nyakát, miközben arcomat a vállába fúrtam.
Miközben Michael David Rosenberg hangját hallgattuk kissé ügyetlenül lépkedtünk jobbra és balra. A refrénnél Dave hangosan felsóhajtott.
- Igazán témához kapcsolódó szám.
- Ne idegelj ki, David. - motyogtam, ahogy lassan a végéhez közeledett a szám. - Érzékeny hangulatomba vagyok, ne akard, hogy bőgjek.
- Soha nem akartam hogy sírj. - tolt egy kicsit magától és megsimította az arcomat.
Felpillantottam a barna szempárba és a lelkemet melegség töltötte el.
- Édes vagy. - mosolyogtam.
- Sokkal szebb vagy így, látod. - vigyorgott rám.
- Mondták már. - nevettem fel.
- Mostanában olyan keveset láttalak mosolyogni.
- Szoktam. - bizonygattam, miközben még mindig szorosan öleltük egymást.
- De nem rám. - szakadt fel mély sóhaj a mellkasából.
- David. - engedtem el és eltoltam magamtól. - Ezt már megbeszéltük.
- Tudom. - ült le az ágyra. - De viszont... szeretném visszakapni a barátságodat.
- Én is szeretném a tiédet. - ültem le az egyik székre.
- Akkor?
- Nem ilyen egyszerű.
- Micsoda? - állt fel és leguggolt velem szembe, majd megfogta a kezemet.
- Az, hogy most vallottuk be egymásnak, hogy még mindig szeretjük egymást. És én ezt... ezt így nem tudom.
- De nem változna köztünk semmi. Ugyanúgy barátok lennénk. Te... te maradnál Kony-val - láttam rajta hogy nagyon nehezére esik ezt kimondani. - én pedig keresnék valakit.
- És ez így jó lenne szerinted?
- Hát persze. - erőltetett magára mosolyt, de én láttam, hogy kissé megremeg a szája széle. - Persze, hogy jó. Bízz bennem.
- Bízok. Mindig is bíztam. - mosolyodtam el halványan.
- Gyere ide. - állt fel és kitárta a karját.
Mosolyogva kászálódtam fel a székről és átkaroltam a nyakát. Hosszan és mélyen néztünk egymás szemébe, és az alkohol befolyásoltsága alatt már nem is éreztem mit teszünk. Csak arra eszméltem, hogy lábujjhegyre állok, míg ő lehajol és ajkaink hosszan forrnak össze. Ennyit a barátságról.........
- Nem azt mondom, hogy nincs hibánk, de ne engem cseszegess már, amiért nem tudod befogni a szádat.
- Tudod, miért mondtam el, Wendel? Komolyan érdekel?
- Epekedve várom a válaszodat.
- Mert szeretlek. - nézett olyan hirtelen és olyan mélyen a szemembe, hogy el kellett kapnom a tekintetemet. - És ha azt mondod, nem érzel ugyanígy, azt mondom jó. Felállok és visszamegyek a szobámba és marad a baráti viszony. Nincsen semmi gond. De...
- Huh... - túrtam a hajamba.
- Tudtad, nem? Miért lep meg.
- Mert... - sóhajtottam. - Mert nem tudok neked hazudni. Én is... én is szeretlek még. DE! - már láttam ahogy szólásra nyitná a száját ezért feltettem a kezemet. - Nagyon nagyon megbántottál. Emellett pedig Konyval vagyok most, akinek nem fogom összetőrni a szívét, hogy esélyt adjak neked, hogy te összetörd az enyémet.
- Aha. - öntött ki magamnak és magának még egy pohá tequilát, majd felállt a citromért. - Akkor arra, hogy ne törjük össze senki szívét.
- Sok lesz ez. - nem akartam elvenni a piát, mert tudtam, ha még iszok, bajok lesznek.
- A törött szívekre. - erősködött és a kezembe nyomta a poharat.
- Azokra. - vettem el fanyar mosollyal az italt és lehúztuk.
Még két ilyen kör lement, és megváltozott a hangulatom. Már mindenen csak röhögtem és be is nyomtam zenét, hogy egy táncot lejtsek.
- Hogy táncolsz? - szakadt David, de már az ágyon fetrengett.
- Hihetetlen jó mozgásom van. - ugráltam oda hozzá, és felhúztam az ágyról. - Tanulj a mesteredtől.
- Neeeee... - nyöszörgött, és feküdt volna vissza, de nem engedtem.
Épp ekkor váltott a szám és a Passanger - Let Her Go száma.
- Uh, imádom ezt a számot! - csillant fel a szemem.
- Mivel minden szám a te telefonodból jön, és mivel minden számnál megjegyzed ezt, nem leptél meg.
- Na, veled aztán felpörgető bulizni. - hisztiztem be.
- Gyere már. - húzott vissza a derekamnál fogva és átölelt.
- Nagyon undok tudsz lenni. - húzódtam hozzá közelebb és átkaroltam a nyakát, miközben arcomat a vállába fúrtam.
Miközben Michael David Rosenberg hangját hallgattuk kissé ügyetlenül lépkedtünk jobbra és balra. A refrénnél Dave hangosan felsóhajtott.
- Igazán témához kapcsolódó szám.
- Ne idegelj ki, David. - motyogtam, ahogy lassan a végéhez közeledett a szám. - Érzékeny hangulatomba vagyok, ne akard, hogy bőgjek.
- Soha nem akartam hogy sírj. - tolt egy kicsit magától és megsimította az arcomat.
Felpillantottam a barna szempárba és a lelkemet melegség töltötte el.
- Édes vagy. - mosolyogtam.
- Sokkal szebb vagy így, látod. - vigyorgott rám.
- Mondták már. - nevettem fel.
- Mostanában olyan keveset láttalak mosolyogni.
- Szoktam. - bizonygattam, miközben még mindig szorosan öleltük egymást.
- De nem rám. - szakadt fel mély sóhaj a mellkasából.
- David. - engedtem el és eltoltam magamtól. - Ezt már megbeszéltük.
- Tudom. - ült le az ágyra. - De viszont... szeretném visszakapni a barátságodat.
- Én is szeretném a tiédet. - ültem le az egyik székre.
- Akkor?
- Nem ilyen egyszerű.
- Micsoda? - állt fel és leguggolt velem szembe, majd megfogta a kezemet.
- Az, hogy most vallottuk be egymásnak, hogy még mindig szeretjük egymást. És én ezt... ezt így nem tudom.
- De nem változna köztünk semmi. Ugyanúgy barátok lennénk. Te... te maradnál Kony-val - láttam rajta hogy nagyon nehezére esik ezt kimondani. - én pedig keresnék valakit.
- És ez így jó lenne szerinted?- Hát persze. - erőltetett magára mosolyt, de én láttam, hogy kissé megremeg a szája széle. - Persze, hogy jó. Bízz bennem.
- Bízok. Mindig is bíztam. - mosolyodtam el halványan.
- Gyere ide. - állt fel és kitárta a karját.
Mosolyogva kászálódtam fel a székről és átkaroltam a nyakát. Hosszan és mélyen néztünk egymás szemébe, és az alkohol befolyásoltsága alatt már nem is éreztem mit teszünk. Csak arra eszméltem, hogy lábujjhegyre állok, míg ő lehajol és ajkaink hosszan forrnak össze. Ennyit a barátságról.........
De miéééért törik össze a saját szívüket ?? Wendel azért jött össze Konyval de miért nem szakít vele ?! Azzal hogy Davevel csak "barátok " még jobban összetöri a szívét .Már most össze van törve mert szarul esik neki hogy Wendel Konyval van és nem vele .Értem hogy hülyeséget csinált de miért szenvednek .Ahogy Dave mondta alig beszélnek így még a barátságuk is teljesen tönkre megy .Am nagyon jó rész lett .Várom a kövit .Hozd hamar hogy megtudjam mi lesz a csók vége . :) Puszi :Barbi
VálaszTörlésMost lesz benne egy nagy csavar :D nagyon kíváncsi vagyok mit szóltok hozzá, mert hatalmas ütőkártyának tartogatom ezt a lépést :D Lehet le fogtok érte nyakazni, de.....................;)
TörlésSietek :*