Nyertek a németek!!!!!! Az osztrákok pedig a másodikak!!! Nagyon nagyon örültem ennek az első két helynek, hisz mind a két csapat a szívem csücske :) Hogy őszinte legyek egy lengyel harmadik helyet szívesebben fogadtam volna, de hát ilyet az élet :/ :) Viszont az osztrák csapat teljesítménye 10+1 :) Ahogy a németeké is :) Kamil Stoch dupla győzelmének is nagyon örültem :) Megérdemelte teljesen :) <3
Thomas :D <3333
<3333333
- Jól vagy. - jelent meg Kony szemében aggodalom, és elvette a kezemet az arcomról. - Nem látszik.
- Akkor jó. - mosolyogtam rá, és a kezéért nyúltam, de ő vonakodott megfogni. - Mi a baj?
- Mond már el, mi van köztetek. - mutatott rám és a mellettünk kissé kellemetlenül álldogáló David-re.
- Nehogy már elhidd neki. - néztem mélyen a szemébe, miközben átkaroltam a nyakát. - A csaj egy idióta. David-del már ezt a se veled se nélkül kapcsolatot játsszák három éve, és szegénykém kezd beleőrülni. Sincsen semmi alapja annak, amit itt hadovált. Hiszen én csak téged szeretlek. - odahajoltam, hogy megcsókoljam.
Kony-n éreztem, hogy kissé megnyugszik, szorosabban fonódott a karja a derekam köré, miközben megcsókolt. A csók közben kinyitottam a szememet és a mellettünk kínosan álldogáló David-re pillantottam. A fiú végig a szemembe nézett, amíg a csók tartott, majd szinte már kínjában nevetve megrázta a fejét és még azelőtt visszament a szállodába, ahogy Kony elengedett volna.
- Hiszek neked. - mosolygott a srác miközben körbe pillantott. - Hova tűnt?
- Kicsoda. - vontam össze a szemöldökömet.
- David. - jelentette ki tök egyértelműen.
- Ja.... - túrtam bele a hajamba és én is körül pillantottam, mintha a fiút keresném. - Biztos bement.
- Beszélni kéne vele. - indult el, de megfogta a karját.
- Hagyd most őt. Kérlek.
A srác hosszan nézett a szemembe, majd végül megadóan bólintott és visszalépett hozzám, majd átölelt.
- Jól indult az új év. - súgta a fülembe, mire csak szorosabban öleltem a derekát.
- Amilyen rosszul indul, olyan jó lesz. Én ebben hiszek. - motyogtam.
- Lassan le kéne feküdnötök. - jött be a szobába apa, ahol az osztrák csapaton kívül még jó pár síugró nézte a nyitó ceremóniát hatalmas puffokban ülve.
Kony-n éreztem, hogy kissé megnyugszik, szorosabban fonódott a karja a derekam köré, miközben megcsókolt. A csók közben kinyitottam a szememet és a mellettünk kínosan álldogáló David-re pillantottam. A fiú végig a szemembe nézett, amíg a csók tartott, majd szinte már kínjában nevetve megrázta a fejét és még azelőtt visszament a szállodába, ahogy Kony elengedett volna.
- Hiszek neked. - mosolygott a srác miközben körbe pillantott. - Hova tűnt?
- Kicsoda. - vontam össze a szemöldökömet.
- David. - jelentette ki tök egyértelműen.
- Ja.... - túrtam bele a hajamba és én is körül pillantottam, mintha a fiút keresném. - Biztos bement.
- Beszélni kéne vele. - indult el, de megfogta a karját.
- Hagyd most őt. Kérlek.
A srác hosszan nézett a szemembe, majd végül megadóan bólintott és visszalépett hozzám, majd átölelt.
- Jól indult az új év. - súgta a fülembe, mire csak szorosabban öleltem a derekát.
- Amilyen rosszul indul, olyan jó lesz. Én ebben hiszek. - motyogtam.
. . .
- Lassan le kéne feküdnötök. - jött be a szobába apa, ahol az osztrák csapaton kívül még jó pár síugró nézte a nyitó ceremóniát hatalmas puffokban ülve.
Egyik "fia" sem vette el a tekintetét a képernyőről, csak én néztem rá.
- Nagyon érdekli őket. - mutattam az öt osztrákra.
- Azt látom, de holnap meg edzeni kéne. Mindenki ugrik hamarosan, David-et leszámítva.
Nos igen. David egy külön kategória volt. Apának meg volt kötve a keze, és csak négy síugrót választhatott ki az olimpiai csapatba. Thomas és Gregor nem volt kérdés, hogy benne lesznek a kis csapatban. A másik két helyért vérre menő csata ment, de miután Didl megnyerte a négy sánc versenyt, így az ő léte is egyértelmű volt. Michael és közte ment a csata az utolsó versenyeken, de végül a szőke srác ért el jobb helyezéseket és apa őt választotta utolsónak a csapatba. David- nak pedig meg lett ígérve hogy a következő téli olimpián ha az ég leszakad, ő akkor is ott lesz. Most viszont eljött. Úgy volt h a csapat otthon maradt fiatal szekciójával Fettner-rel, valamint Poppinger-rel az élén ő is utazik Amerikába, Iron Mountain-ba. Ő azonban inkább azt választotta, hogy nézőként el kíséri a csapatot Sochiba.
- Hagyj nézzük végig. - pillantottam fel apára újra.
- Ti végignézhetitek. - mutatott rám és Dave-re. - De a másik négy srác húz aludni.
- Ha kirobbantód őket innen. - kászálódtam fel Thomas mellől a puffról, aki észre se vette, hogy megmoccantam.
Apa jobb híján beállt a négy srác elé, de mind a négyen különböző módon próbálták kikerülni az alakját, hogy lássák a kivetítőt.
- Holnap reggel hajnali 5-kor futással kezdünk, ha most nem mentek aludni.
Michael volt az első aki megmozdult. Nem igazán tartozott kedvenc programjai közé, a futás, ezért nagy nehezen felállt a kényelmes puffból.
- Nézzük a szobában tovább. - kaptam el Gregor Michael-nek idézett mondatát, mire egy cinkos mosoly futott át az arcán.
- Azt remélem ti se gondoltátok komolyan. - tette apa csípőre a kezét, mikor a hét fős csoportunk elindult kifelé a teremből.
- Apa, ne legyél már ilyen szigorú velük.
- Nem szeretnék, de muszáj. Gyerek még az összes.
Valóban Thomas volt a legidősebb a mostani csapatban a maga 28 évével.
- Én vagyok a legnagyobb gyerek. - vigyorgott Thomas miközben átkarolta a vállamat.
- Sosem kételkedtem. - nevettem fel.
Már majdnem elhagytuk a termet, mikor valaki megszólított.
- Várj!
Megtorpantam, ezzel Thomast is megállásra kényszerítettem. Hátrafordultam, hogy lássam ki az.
- Leesett! - nyújtotta át a fiatal srác a telefonomat.
- Jaj, köszönöm. - az arcát néztem, és lázasan kattogott az agyam, hogy beugorjon, ki is ő. Azonban azonnal helyre állt a rend, kattant és rá mosolyogtam. - Köszönöm, Maciej.
A srác nevetve felvonta a szemöldökét, majd megrázta a fejét.
- Igazán nincs mit, Wendel.
Elmosolyodtam azon, hogy ő is tudta a nevemet, majd elfordultam. Thomas-szal együtt utolsóként hagytuk el a termet.
- Tetszik a fiú, mi? - vigyorgott a férfi mellettem.
- Mi? - ráncoltam a szemöldökömet, mire felnevetett és szorosabban húzott magához, hogy egy puszit nyomjon a fejem búbjára.
- Semmi, semmi.
- Hagyj nézzük végig. - pillantottam fel apára újra.
- Ti végignézhetitek. - mutatott rám és Dave-re. - De a másik négy srác húz aludni.
- Ha kirobbantód őket innen. - kászálódtam fel Thomas mellől a puffról, aki észre se vette, hogy megmoccantam.
Apa jobb híján beállt a négy srác elé, de mind a négyen különböző módon próbálták kikerülni az alakját, hogy lássák a kivetítőt.
- Holnap reggel hajnali 5-kor futással kezdünk, ha most nem mentek aludni.
Michael volt az első aki megmozdult. Nem igazán tartozott kedvenc programjai közé, a futás, ezért nagy nehezen felállt a kényelmes puffból.
- Nézzük a szobában tovább. - kaptam el Gregor Michael-nek idézett mondatát, mire egy cinkos mosoly futott át az arcán.
- Azt remélem ti se gondoltátok komolyan. - tette apa csípőre a kezét, mikor a hét fős csoportunk elindult kifelé a teremből.
- Apa, ne legyél már ilyen szigorú velük.
- Nem szeretnék, de muszáj. Gyerek még az összes.
Valóban Thomas volt a legidősebb a mostani csapatban a maga 28 évével.
- Én vagyok a legnagyobb gyerek. - vigyorgott Thomas miközben átkarolta a vállamat.
- Sosem kételkedtem. - nevettem fel.
Már majdnem elhagytuk a termet, mikor valaki megszólított.
- Várj!
Megtorpantam, ezzel Thomast is megállásra kényszerítettem. Hátrafordultam, hogy lássam ki az.
- Leesett! - nyújtotta át a fiatal srác a telefonomat.- Jaj, köszönöm. - az arcát néztem, és lázasan kattogott az agyam, hogy beugorjon, ki is ő. Azonban azonnal helyre állt a rend, kattant és rá mosolyogtam. - Köszönöm, Maciej.
A srác nevetve felvonta a szemöldökét, majd megrázta a fejét.
- Igazán nincs mit, Wendel.
Elmosolyodtam azon, hogy ő is tudta a nevemet, majd elfordultam. Thomas-szal együtt utolsóként hagytuk el a termet.
- Tetszik a fiú, mi? - vigyorgott a férfi mellettem.
- Mi? - ráncoltam a szemöldökömet, mire felnevetett és szorosabban húzott magához, hogy egy puszit nyomjon a fejem búbjára.
- Semmi, semmi.
. . .
Mintha kopogtatást hallottam volna.
- Neeeemmmmm.... - nyöszörögtem miközben a fejemet belefúrtam a párnába.
A kopogás csak nem akart abbamaradni, és egyre erősebb és egyre hosszabb volt.
- Nem fogom kinyitni. - morogtam a párnába.
Mintha abba maradt volna a kopogás, mire megnyugodtam. A másik oldalamra akartam fordulni, de ekkor olyan erős és olyan hosszú kopogtatás vette kezdetét, hogy azt hittem az egész szálloda felébred.
- Rohadna le a kezed. - morogtam, miközben lerúgtam magamról a takarót, és felkapcsoltam a villanyokat.
- Nincs jobb dolgod? - téptem föl az ajtót olyan erővel, hogy félő volt, hogy kiszakad.
- Nem akartalak felkelteni. - pillantott rám David olyan kutya szemekkel, hogy egy pillanatra megingott a hitem.
- Mit akarsz? - támaszkodtam neki az ajtónak.
- Én... - sóhajtott. - Nagyon hiányzol.
- És? - vontam fel a szemöldökömet.
- Szeretnék beszélgetni. - húzta elő a háta mögül a tequilás üveget.
Halvány mosoly futott végig az arcomon.
- Beszélgetni?
- Mint két barát. - rántotta meg a vállát, de ott volt a fél mosoly. - Búfelejtő beszélgetés.
- Gyere be! - mosolyodtam el és kinyitottam az ajtót és ahogy a srác belépett rajta, be is csuktam.
Wendel miért nem mondta el Konynak hogy mi volt köztük Davididdel .Thomas milyen bolond .:) Kiváncsi vagyok miről fognak beszélgetni Daviddel .Tuti rákérdez hogy miért nem mondta el kettőjük kapcsolatát Konynak .Siess a kövivel nagyon várom .Remélem megondoltad amit múltkor írtam a David szemszögével kapcsolatban ;) ;)
VálaszTörlésMost kicsit rányomom a bélyeget Sochira, és utána ígérem neked, lesz egy pár David-es rész :)
VálaszTörlésMegsúgom, a kövi résszel most nagyon jól haladok, nagyon hosszúra akarom, főleg a beszélgetés és az események kapnak fő szerepet Wendel és David között :) érdemes figyelni ;)
Pusz