Fly to your dream - 9. fejezet

Akármennyire szerettem volna, nem maradhattam ott David-del hétfőn, hisz egyrészt otthon volt dolgom, másrészt pedig Julia szeretett volna ott maradni barátja mellette, támogatni. Hétfő délután négy körül mikor hazaértünk és a bőröndömet pakoltam ki, csöngött a telefon. Vigyorogva nyúltam érte, mert már tudtam, ki hív. 

- Cső. - szóltam bele vigyorogva.

- Csövi! - hallatszott az ismerős hang. 

- Merre jársz?

- Lassan ott vagyok nálatok. 5 perc. Nyisd ki az ajtót. 

- Megyek. - nyomtam ki vigyorogva a telefont és az asztalkára dobtam. 

Felkászálódtam a földről és gyorsan beraktam a bőröndömet  a szekrénybe, majd szép lassan elindultam lefelé a lépcsőn. Elértem az ajtót és mire lenyomtam a kilincset már egy szőke lány álldogált ott mosolyogva.

- Cső! - kiáltottam és megöleltem a lányt.

- Csövi, te! - vigyorgott és átkarolt. 

- Na, gyere. - elengedtem és odébb léptem, hogy Paula beléphessen a házba. - Miért nem szóltál, hogy menjek ki a reptérre?
- Mert felesleges volt. - túrt bele festett hajába legjobb barátnőm. - Az a lényeg, hogy itt vagyok, nem?
- Igaz. - nevettem fel.
- Apud itt van? - pillantott be a nappaliba.
- Nem... el kellett mennie Bécsbe. Csak holnap este jön haza.
- Hoppácska! - csillant fel a szeme. - Akkor itt ma este party van.
- Micsoda? - nevettem fel.
- Jól hallottad. - bizonygatta. - Húgaid itthon vannak?
- Lovagolnak. De majd jönnek. Viszont este szerintem ők se lesznek.
- Akkor. - csapta össze a tenyerét legjobb barátnőm. - Kezdődjön a party.
Felmentünk a szobámba és lerakta a táskáját az ágyamra, majd ő is ledobta magát.
- Jut eszembe, volt valami David-del tegnap óta?
- Beszéltem vele reggel telefonon. Azt mondta még ma hazaengedik. Körülbelül - pillantottam az órámra - most van az utolsó vizsgálata. Hétkor indul a gép haza, kilenc körül száll le.
- Akkor ő is el tud jönni a party-ra. - vigyorgott a lány. - Lesz tízkor a kezdés, és akkor ideér. Szakított már Julia-val? - kezdte piszkálni tökéletesen kifestett körmét.
- Nem volt rá alkalma...
- Hogy mije nem volt? - döbbent le Paula. - Mi az hogy nincs alkalma kidobni az a szerencsétlent.
- Ne beszélj azért így róla... - csitítottam a kissé talán túlzottan is szókimondó barátnőmet.
- Úgy beszéllek róla, ahogy akarok. Az a lány egy rakás szerencsétlenség. Nem is értem, Dave hogy bírja. Olyan mint egy zsák krumpli. Soha nem csinál semmit. Mint valami bot. Sok baj nincs vele. Elviszed, lerakod, ott hagyod, felveszed. Nekem ha ilyen barátnőm lenne, a hajamat tépném.
- Paula! - esett le az állam.
- Szólj, ha nincs igazam. - tette fel védekezően a kezét. - Na. Viszont akkor ma este lesz alkalma kidobni a csajt. És elmondjam, miért? Mert te leszel a legdögösebb, legvadítóbb csaj az egész buliban. Dave állát a földről kell majd felkaparni ha meglát. És tudom is, mit veszel fel. - ugrott fel az ágyról. - Mindjárt jövök.
Felnevetettem, ahogy Paula kiszáguldott a szobából. Pár pillanat múlva hallottam is, ahogy becsapódik a bejárati ajtó. Tovább pakolgattam a földön lévő ruhákat és egy kis rendet próbáltam rakni. Azonban alig pár perccel később újra csapódott a bejárati ajtó. Paula gyorsan megjárta az utat, ugyan is csak három házzal kellett odébb mennie. Feldübörgött a szobámba és berontott a szobámba.
- Na. - dobott elém egy fekete, bőr ruhát. - Próbáld fel.
- Ezt? - emeltem fel a minit.
- Csinálod már? - tapsolt kettőt sürgetve.
- Jól van na. - nevettem és kibújtam a kényelmes melegítőből és pólóból, hogy magamra rángassam a barátnőm által hozott ruhát.
A méretünk egyezett, ő talán pár centivel alacsonyabb és kissé csontosabb volt. Azonban ezt a ruhát mintha rám szabták volt. Tökéletesen az alakomra illet. Miután Paula segített felhúzni a cipzárt, felé fordultam.
- Wendel Poitner! Igazi dög vagy. - mért végig a lány.
- Jó?
- Hülye vagy?! Tökéletesen áll. Egy jó smink, plusz egy jó haj és este cipőkanállal vakargathatod le magadról a pasikat. Jut eszembe, meg hívogatom az embereket.
- Jó. De írd, hogy mindenki hozzon valami piát, mert itthon nincs semmi.
- Még szép hogy.
Miközben Paula a gépet maga elé véve kezdett pötyögni, hogy megszervezze az estét én belenéztem a tükörbe. A ruhában teljesen más embernek tűntem. A ruha azonban egy kis bátorságot is adott. Eldöntöttem, hogy választás elé állítom David-et, mert már nem tudok várni. Vagy még ma szakít Julia-val, vagy el is felejthetjük egymást.

.    .    .

- Kész vagy már? - kiabált a szobámból barátnőm. 

- Igen. - összedörzsöltem a két ajkamat, hogy a rúzst elkenjem rajta, majd kiléptem a fürdőből.

Paula felnézett a telefonozásból és leesett az álla.

- Jesszusom, Wendel. 

- Tetszem? - fordultam körbe előtte.

- Csodálatos. - bólintott elismerően. - Lassan szállingóznak az emberek, szóval menjünk le. 

- Jó. 

Belebújtam a fekete magassarkúban, majd elhagytuk a szobát. Míg elővettem pár poharat, és egy tálba ropogtatni valót öntöttem ki, addig ő csatlakoztatta a gépet a Hi-Fi-hez és beállította a zenék sorrendjét. El is indította az elsőt, majd kijött a konyhába.
- Eldöntötted már mikor mondod és hogyan? - belemarkolt a popcornba és felém fordulva rágcsálni kezdte.
- Nagyjából összeállt. Nem egyből fogom letámadni, kíváncsi vagyok, hogyan viszonyul hozzám este folyamán. Hagyok neki időt. Ha Julia-val jön, hagyom hagyj nyalakodjanak. De én se fogok a kanapén ülni, ne aggódj. Emlékszel, hogy meséltem arról a srácról, aki Gregor nagy haverja?
- Konrad?
- Aha, Kony. Na, ő is jön. Szegénnyel nem találkoztam mióta elhívott kávézni.
- És helyes?
- Szerinted? - nevettem.
- Ha összejöttök még ma este David-del, akkor ráhajtok erre a Kony fiúra.
- Azt Gregor értékelni fogja.
- Téged? - vontam fel egyik szemöldökömet kérdőn.
- Az már régen lejárt lemez. - legyintett egy újabb chips szirmot bekapva.
Még folytattam volna a beszélgetést, azonban csöngettek.
- Nyitom. - futott az ajtóhoz barátnőm és én is kiléptem a konyhából, hogy lássam kik jöttek.
- Sziasztok. - lépett be a régi osztálytársaink közül négy.
- Sziasztok. - mosolyogtam és közelebb léptem. Miután mindenkinek adtam két-két puszit gyors eligazítást tartottam. - Kaja a konyhában, zene már megy, piát gondolom hoztatok, van pohár a pulton.
Ahogy bezáródott mögöttük az ajtó, felpörögtek a dolgok. Egymás után jöttek az emberek és nem tudtam elszakadni az ajtóból.
- A piát oda rakjátok. - mutogattam tovább egy másik adag embernek, míg nem valaki kedvesen megszólított.
- Szia, Wendel.
- Szia. - már megszokásból fordultam oda, de meglepett, ki áll ott. - Szia, Kony.
A srác odahajolt és adtunk egymásnak két puszit.
- Hogy vagy? - megállt mellettem az ajtóban, készen arra, hogy ő is fogadja az érkezőket.
- Jól, köszönöm. - igazítottam a hajamat a fülem mögé. - Sajnálom, hogy nem jelentkeztem olyan sokáig.
- Semmi baj. - mosolygott. - Én sem voltam itthon.
- Igen? - pillantottam fel a világosbarna szempárba. - Merre jártál te csavargó?
- Vissza kellett mennem Németországba dolgozni. Most hazajöttem egy három- négy napra, aztán megint megyek vissza.
- Apád miatt? - emlékeztem, hogy mesélt valamit az apjával kapcsolatban, aki kint él évek óta.
- Igen. Nagyon szeretné, ha átvenném azt, amit ő. De... minden héten, amit kint töltök rájövök, hogy én azt nem akarom.
- Miért nem mondod meg neki?
- Mert szerintem azzal a lendülettel le is adhatnám a család nevemet, mert kitagadna. A dédapám építgeti már évek óta azt a céget, és generációról generációra száll. Nem dobhatom el.
- Nehéz eset.
- GOTTY! - hallottam már messziről egy nagyon jól ismert hangot és valaki olyan mértékben ugrott neki szegény Kony-nak, hogy a fiú hátratántorodott.
- Szia, Gregor! - mosolyogva fogott kezet a sráccal.
- Na mi van, haver. - lökte vállba. - Iszunk valamit?
- Beszélgetek. - mutatott rám.
- Szia, Gregor. - néztem rá felvont szemöldökkel, vigyorogva.
- Szia, Wendel. - pillantott rám, majd láthatóan végigmért. - Itt a csajod?
- A konyhába. - böktem szememmel a helyiség felé.
- Ki a csajod? -értetlenkedett Kony.
- A legjobb barátnőm, Paula. Elég... khm... érdekes a kapcsolatuk Gregorral. Majd látni fogod.
- KONRAD! - hajolt ki a konyhából a srác. - Gyere már inni valamit.
A fiú pislogás nélkül meredt barátjára, majd rám pillantott.
- Menj csak. - mosolyogtam.
- Biztos?
- Persze. Még hosszú az éjszaka, beszélünk.
Tovább álldogáltam az ajtóban, mikor megpillantottam azt, akitől görcsbe rándult a gyomrom. Vészesen közeledtek a kis bekötő úton és össze kellett szednem magamat. Lelassítottam a légzésemet és a szívverésemet. Lazán nekidőltem az ajtónak és míg oda nem értek a körmömet piszkáltam.
- Szia, Wendel. - szólt meg Julia.
- Sziasztok. - nem voltam hajlandó David-re nézni.
- Nagyon jó a ruhád. - mosolygott a lány, miközben adtunk egymásnak két puszit.
- Köszi. - láthatóan megigazítottam és éreztem, ahogy Dave tekintette már szinte a bőrömet égeti.
- Vársz még valakit, hogy itt állsz?
- Nem. - túrtam a hajamba. - Csak olyan sokan jöttek egymás után. De szerintem ti voltatok az utolsók. Vagy nem tudom.
Becsuktam az ajtót és elindultam a konyha felé, majd fél úton hátra pillantottam.
- Ugye isztok valamit.
- Persze. - Julia mosolyogva pillantott a barátjára, majd erősebben kulcsolta rá ujjait David-ére.
- Király. - erőltettem mosolyt az arcomra.
Bent a konyhában engem már a szokásos látvány fogadott. Paula nekidöntötte a hátát a falnak, Gregor pedig tőle alig tíz centire állt. Egyik kezével megtámasztotta a falat, Paula válla fölött. Nagyon bensőséges társalgást folytattak, mert egyiknek sem lehetett levakarni az arcáról a mosolyt és csak halkan sutyorogtak. Kony a pultot támasztva ácsorgott és egy pohárból szürcsölgette a piát. Vigyorogva sétáltam mellé.
- Ezekkel mi van? - bökött a haverjára és a legjobb barátnőmre.
- Ugyan. Mindig ezt csinálják. Flörtölnek mint állat, hülyítik egymást egész este, aztán vagy smárolnak vagy nem, de soha nem jönnek össze.
- Gregor barátnője tudja ezt?
- Nem. - ráztam a fejemet. - Vagy nem tudom.
- Mit iszol? - könyökölt fel és elém tolt egy poharat.
- Hoppá, milyen kínálatot halmoztak itt fel az emberek. Deeee.... - járattam a szemem. - Legyen ez.
- Jó döntés. - nevetett Kony és elvett egy áfonyás vodkát, majd a poharamba öntött belőle.
Julia és David is odajöttek a bárpulthoz, hogy igyanak valamit. Látszott a fiún, hogy agyban nem a barátnője mellett van, és csak elvette azt a poharamat amit a lány nyújtott felé. Egybe lehúzta az italt, míg én csak kicsiket kortyoltam belőle. Végül rám emelte a tekintetét.
- Wendel, beszélhetünk két szót?
Kony-ra pillantottam, ahogy az előbb ő rám, mire mosolyogva megrázta a fejét.
- Megvárlak itt.
- Jövök vissza. - vigyorogtam és elindultam David előtt ki a konyhából, fel az emeltre.