Fly to your dream - 1. rész

- Fázol? - bökött meg a könyökével a férfi, miközben hunyorogva pillantottam felfelé. 

- Kicsit. - bólintottam.

- Mondtam, hogy ne ezt a kabátot vedd fel. - dorgált. 

- Mondtam, hogy imádom ezért nem veszek fel mást. - húztam fel a vállamat és megsimogattam a Parka kabát finom anyagát. 

- Ahogy gondolod. - rántotta meg egyszerűen a vállát.

- Jó, remélem boldog vagy, hogy igazad volt. De nem tudnánk csak... csak nézni. - mutattam felfelé. 

- Jó, ne harapd le a fejem. - a férfi megnyomta a gombot a walkie-talkien és megszólalt. 

- Oké, David. Jöhetsz!

A srác kiült a kis fa pallóra, majd rövid várakozás után lendületet vesz és elindult lefelé a sáncon. Végig követtem a tekintetemmel ahogy végigsiklik a lejtőn, majd a sáncasztalon elrugaszkodik. Hosszan siklott végig a tiszta kék égen, majd hosszú méterekkel később a lécei leértek a hóra. Kissé megremegett, ahogy tovább vitte a lendület, de szépen felegyenesedett, és le tudott lassítani. 

- Tetszett? - bökött oldalba a mellettem álló férfi.

- Mi? - kaptam vissza a fejemet.

- Az ugrás. Tetszett? 

- Ja, persze. - mosolyogtam. 

- Jó volt, David. - szólt bele a férfi a készülékbe.

- Kösz, Alex. - hallatszott a válasz. - Legyen még egy?

- Nem kell, maradj csak. - felém fordult. - Lemész?

- Le. - vágtam rá túl gyorsan. 

- Jó. - bólintott. - Megvárod Welda-t? Lemegy.

- Meg, persze. - hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog.
- Kösz. - szólt bele a férfi, majd rám nézett. - Biztos mész este?
- Igen, apa. - ismételtem el már a nap folyamán.
- Jól van. Nem tudom mikor érünk haza, mert szerintem még itt elleszünk a srácokkal. Rakj már be egy mikros pizzát a lányoknak, mielőtt elmész.
- Apa. Ők már nem esznek olyat. Nem tudod lenyomni a torkukon. - nevettem fel. - Vigyáznak a vonalukra. Azért össze tudok ütni valami könnyűt. Annyira nem rohanok.
- Megtennéd? - ragyogott fel a szeme.
- Persze.
- Köszi. - simogatott meg.
- Akkor majd találkozunk.
A férfi mosolyogva intett, mire elindultam a felvonó felé. Beültem a lefelé induló két személyes ülésre és miután lezártam el is indultunk lefelé. Már messziről kiszúrtam a sílécre támaszkodó srácot aki elmélyülten beszélgetett valakivel. Már majdnem leértem, mikor végre felpillantott és széles mosoly terült szét az arcán. Mire kiszálltam a felvonóból, ő már ott állt az ajtóban.
- Na mi van, nem bírtad nélkülem? - jelent meg huncut mosoly az arcán.
- Igen, hisz tudod, hogy én vagyok a legeslegnagyobb rajongód. - nevettem. - De igazából csak fáztam.
- Perssszzzee! - húzta el a szót nevetve. - Valld csak be.
- Nem tudok nélküled élni. - vigyorogtam és megpaskoltam az arcát. - Inkább vigyél haza, mert idefagyok.
- Legyen. - egyezett bele.
Míg átöltözött és lepakolta a cuccait, én beültem a kocsijába és unottan nyomkodtam a rádiót. Mikor David is beszállt a vezető ülésre, hosszan nézett, mosolyogva. Mikor végre megtaláltam a megfelelő számot, hátradőltem a széken és rá pillantottam.
- Mi van? - vigyorodtam el, mert továbbra sem nézett el.
- Semmi. - rázta meg vigyorogva a fejét és beindította a kocsit. - Semmi. - ismételte inkább már magának.
A sísánc alig 500 méterre volt a takaros kis házunktól. David felparkolt a lebetonozott részre és leállította a motort.
- Bemenjek?
- Persze, gyere. - mosolyogtam. - Ha nem teszed, Mala és Adelle kirángatnak a kocsiból. Tudod mennyire imádnak.
- Túlságosan is. - sóhajtott, mire felnevettem.
- Gyere már. - szálltam ki a kocsiból és elindultam a kis úton az ajtó felé.
Igazán szaporáztam a lépteimet, mert a kocsi melegéből kilépni a mínuszokba, nem volt túl kellemes. Már kintről lehetett hallani a dübörgő zenét és mikor kinyitottam a nagy fa ajtót, a hang felerősödött.
- Adelle! Mala! Halkítsátok le! - kiáltottam torka szakadtamból, de úgy éreztem nem vagyok elég erős.
Megvártam, hogy David is bejöhessen az ajtón, majd bezártam.
- Ők már buliznak? - vigyorgott rám.
- Ők nem jönnek. - morogtam. - Viszont a szomszédok csak azért nem jelentettek fel, mert apa az aki. Mindjárt jövök, addig nyugodtan menj be a konyhába.
- Oké.
Lerúgtam magamról a barna UGG csizmát és feldübörögtem a lépcsőn. Végigmentem a folyosón és belöktem az utolsó ajtót. A két vörös hajú lány a saját ágyán ugrálva tomboltak. Láthatóan nem zavartatták magukat és észre se vettek.
- Adelle! - kiáltottam, majd mivel süket fülekre találtam, újra próbálkoztam. - Mala!
Egyik lány sem reagált, a hangszórókból pedig üvöltött a legújabb Aviccii szám. Mivel megelégeltem a süket füleket, egyszerűen a hi-fihez léptem és kikapcsoltam a zenét. A két lány megállt és egyszerre szólaltam meg.
- Hé!!
- Üvölt a zene! Nem egyedül laktok itt. Legyetek már egy kicsit tekintettel másokra is.
- Jésszus, Welda, ne anyáskodj már! - nevetett fel Adelle. - Miért nem bulizhatunk?
Hirtelen kiszúrtam valamit Mala éjjeli szekrényén, amin ledöbbentem. Lassú léptekkel indultam el, el se hittem, hogy ezt látom. A lányok kiszúrták, mit nézek és villám gyorsan kapcsoltak, de gyorsabb voltam és én értem oda hamarabb. Lekaptam az éjjeli szekrényről az üveget.
- Melyikőtök vette el ezt a szobámból? - néztem a két húgomra.
- Adelle ötlete volt! - bökte ki Mala.
- Te hülye vagy? - vágta hozzá egyik díszpárnáját a lány.
- De igaz. - erősködött a másik.
- Ezt ma estére vettem. - morogtam. - Köszi. Apa örülni fog, ha megtudja, hogy megittátok a felét.
- Ne mond el neki! - esedezett egyből Adelle. - Meg fog ölni.
- Megérdemlitek.
Kiviharzottam a szobából és hangosan bevágtam magam mögött a lányok szobájának ajtaját. Mérgesen lecsörtettem a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt. David a bárpultnál üldögélt és egy pohár vizet kortyolgatott.
- Hiszti volt? - kérdezte anélkül, hogy megfordult volna.
- Megitták a felét. - csaptam le a pultra a különleges üvegű alkoholos italt.
- Az nem semmi. - vette a kezébe a vodkát a fiú és vizslatni kezdte.
Kiitta az utolsó korty vizet is a poharából, majd letekerte az üveg tetejét és töltött a poharába. Ledöbbenten figyeltem ezt a jelenetet.
- Ezt te se gondoltad komolyan.
- Ugyan már, Welda. - tolta oda vigyorogva a vodkát. - Te is tudod, hogy ez nem a fele, amit megittak. Nem akarod ezt így elvinni, ugye? Igyuk meg most.
- Kocsival akartunk menni a bulira.
- Majd sétálunk. - rántotta meg a vállát.
Felsóhajtottam, majd levettem a polcról egy poharat és öntöttem magamnak egy kis alkoholt.
- Cheers. - vigyorogva tartotta koccintásra a poharát.
- Cheers! - nevettem és hozzá érintettem a poharamat az övéhez, majd belekortyoltunk. - Ez jó.
- Ugye? - mosolygott.
- Dave! - ugrott hirtelen Mala barátom hátára.
- Vade!! - érkezett meg Adelle is. A húgom találta ki ezt a becenevet és imádták így hívni barátomat.
- Sziasztok, lányok. - fordult meg a széken a fiú és adott mindkét lánynak két-két puszit.
- Nem is tudtunk, hogy te is itt vagy. - bizonygatta Adelle. Mala pedig bőszen bólogatott. - De nem ezért jöttünk le. - fordult felénk.
- Igen. Bocsánatot akarunk kérni, Welda. - lépett közelebb az egyik iker bűnbánó képpel. - Jóvá akarjuk tenni.
- Igen. Engedd, hogy vegyünk neked egy másikat. - kontrázott Adelle. Nagyon betanulták, mit mondjanak.
- Ez 'Limited Edition' ha nem tudnátok olvasni. - mutattam a matricára. - Mellesleg Bécsben vettem. Már jó egy hónapja.
- És ha azt mondjuk, hogy Markus-nak van? Azt mondta, odaadja, ha kifizetjük.
- Ilyen?
- Nem. Valami sárga-piros.
- Nem olyat akartál eredetileg? - szólt közbe David. - Csak azt mondták, nincs raktáron.
- De. - fontam össze a karjaimat mellkasom előtt.
- Na, akkor az király. - tapsikolt Mala. - Felhívjuk Markus-t és idehozza.
- Ajánlom is. - morogtam, majd megragadtam az üveget és a poharamat. - Jössz, David?
- Hova? - értetlenkedett a fiú.
- Elkezdek készülődni a szobámba.
- Nem maradsz inkább velünk? - rebegtette meg hosszú szempilláit Adelle.
- Megyek veled, Welda. Nálad van a piám. - vigyorgott és elindult utánam.
- Ne már, Vade. - nyafogott Mala.
- Bocsi. - mosolygott és elindultunk felfelé a lépcsőn.
A tetején jobbra fordultunk és az első ajtón be is léptünk.
- Dobd csak le magadat az ágyra. - adtam át neki a vodkát én pedig a fogashoz léptem.
- Töltsek neked? - ült le a kis üveg asztalkához.
- Aha. - raktam le a poharamat.
- Kösz, hogy kimentettél a lányoktól. Imádom, szeretem őket, de... tapadnak.
- Ne is mond. - nevettem. - Jut eszembe tapadás. Mi van Julia-val? Kibékültetek végre?
- Áh, nem hajlandó felvenni. Benjamin azt mondta, ott lesz ma este... de nem tudom.
- Beszéljek vele?
- Szerintem nem érdemes...
- Mi? Miért?
- Mert... mert úgy érzem már nem szeretem.
- Hogy mit nem csinálsz? - döbbentem le.
- Más szeretek, Wel...
- Kit? - fordultam felé és megállt a kezem a ruhák kutatása közben.
- Azt... azt nem lehet még elmondani. - fordult el.
- Oké. - vontam fel a szemöldökömet. - De mond meg. Ez - dobtam egy piros, csipkés ruhát az ágyra. - vagy ez? - raktam le a fekete Rag&Bone Blair ruhát.
- Tényleg tőlem vársz választ? - nézett rám fel David olyan arccal, hogy nevetnem kellett.
- Akkor a fekete. - kortyoltam bele a vodkába. Felkaptam a földről a cipőt, amit úgy éreztem, ehhez a ruhához terveztek és a fiú kezébe nyomtam. - Nézd!
- Ez mi ez? - forgatta a kezébe a bőr platform csizmát. - Valami önvédelmi eszköz?
- Te! - nevettem és hozzá vágtam a másik darabot, mire a fiú nevetve húzta magát össze.
- Inkább igyál. - töltötte újra a poharamat, amit gyorsan be is nyakaltam.
- Na, gyorsan letusolok, addig ott a gépem, szórakoztass magadat. - böktem a szürke laptopra.
- Igen is, asszonyom.
Vigyorogva vonultam be a fürdőszobába, ahonnan hosszú percek múlva felöltözve távoztam.
- Mi legyen a hajammal? - álltam meg a szobámba lévő tükör előtt miközben beletúrtam a szőke loboncomba.
- Nos, szívem. - állt fel a székről Dave és odatipegett hozzám. - Szívecském, gyönyörű vagy. Szerintem hagyd így. - selypítve piszkáltam a hajamat.
- Te hülye vagy! - csaptam a kezére nevetve.
- Bármennyire szeretnéd, nem vagyok meleg sztájliszt. - biggyesztette le az ajkát.
- Jaj, mindig elfelejtem. - húztam el a számat. - Túl nagy a hasonlóság.
- Na! Inkább fejezd be a készülődést, mert el fogunk késni. Mellesleg a lányoknak kéne készítened valami ehetőt, nem?
- Basszus. - csaptam a homlokomra. - Akkor menjünk le.
- Szívesen. - vigyorgott.
- Ne arcoskodjál. - csapkodtam meg a vállát.
- Ne bánts! - védte magát nevetve, miközben lefutottunk a lépcsőn.
A két lány a nappaliban nézte a TV-t.
- Mit kértek vacsorára?
- Apa tegnap bepácolt lazacot. Megsütnéd. De úgy, ahogy anya csinálta. Mi úgy nem tudjuk. - fordult oda Mala.
- Persze. Köret?
- Spárga. - vágta rá Adelle.
- Jó. - sóhajtottam, majd elindultam a konyha felé, Dave pedig követett.
- Miért csinálod meg nekik? Ellopták a piádat.
- El. De mind a kettő a húgom, és szeretem őket. Nincs mit tenni. Ki nem nyírhatom őket. - nevettem. - Bármennyire szeretném néha.
Kinyitottam a hűtőt és kivettem belőle a lazacot és a spárgát.
- Segíthetek valamiben?
- Örülnék. - vigyorogtam. - Megsütnéd a lazacot?
- Persze. De mi az az "Anya- féle recept"?
- Semmi különleges. Kicsit átdörzsölöd citrommal, hagyod, hogy beszívja, majd megsütöd kapros vajon, és kész. A pácban van az igazi titok.
- Értem. Ez egy különleges Poitner-recept?
- A lehető legkülönösebb. - vigyorogtam, majd hátat fordítottam neki és megakadt valamin a tekintetem. - Ezt nézd.
A konyhában a pulton már ott volt a bizonyos "ajándék vodka" jégbe hűtve. Kivettem az üveget a jégből és David felé mutattam.
- Noha! - vette el nevetve. - Ha olyan finom, mint ahogy kinéz, nyert ügyünk van.
- Az. - vettem el tőle az üveget és beraktam a hűtőbe.
A lányok vacsoráját hamar elkészítettük, majd pedig két tányérra téve bevittük a nappaliba.
- Megtaláltad a piát? - vette el a tányért Adelle.
- Meg.
- Jó lesz?
- Aha.
- Akkor jól van. - bólintott a lány. - Bocsi. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt.
- Pillanatnyilag minden jó ötlet. - sóhajtottam. - Na jó, befejezem a sminkemet és utána mehetünk, jó, Dave?
- Okés. - mosolygott. - Menjek?
- Maradj csak. - simítottam meg a vállát, majd felszaladtam a lépcsőn.