Fly to your dream - 6. fejezet

Nagyon gáz vagyok hogy ilyen későn hoztam :DDD sajnálom, szenvedtem a karácsony miatt, meg nagy változások történtek az életemben, szóval most alig vagyok itthon :/ ez is egy csoda hogy ilyen korán hazaértem :"D mindegy, nem untatlak titeket :D Csók :*

Jut eszembe, ma 21.00, SÍUGRÁS :D
Ugyan a csapat Morgi hiányos, mégis szurkoljunk az osztrákoknak ;) <3

A gép hét óra körül szállt le Finnországban és egész csapatnak egyetlen vágya volt: odaérni a szállodába egy jó vacsorára. Ha még kiszolgálnak természetesen. A reptérről kocsik vittek minket a szállodához. Mivel egy kocsiba négyen ülhettünk, apa gyorsan beosztotta ki hova.

- Andreas, Manuel és én az első kocsiba. Gregor, Thomas, Wolfgang, Wendal a másodikba. Ti meg ülhettek a harmadikba - mutatott Davidre és Juliara.

A lány mosolyogva bólogatott, míg a fiú le sem vette rólam a tekintetét. Álltam a barna szempár átható tekintetét, míg végre nem bírta tovább, és elmosolyodva elkapta a fejét. Én is elvigyorodtam, majd beültem a kocsi hátsó ülésére. Bent már Thomas ült és szent meggyőződéssel gondolta, hogy az ablakon túli világ milyen érdekes. Tekintetét el sem szakította a látványról, amíg mindenki be nem ült a kocsiba és a fekete kocsi elhagyta a repteret. Akkor azonban felém fordult. 

- Mond, hogy nem az történt a repülőn David-del, amire gondolok, hogy történt?

- Mi? - fordult hátra az anyósülésről Gregor. - Mi történt a repülőn?

- Semmi. - erősködtem.

- Most arról beszélünk mikor te ketten bevonultatok a konyhába és smároltatok? - szállt be a beszélgetésbe a mellettem ülő Wolfgang is. 

- Nem smároltunk, Wuff! - háborodtam fel és eldöntöttem, bármi történjék védem az igazamat. Mondjuk három kíváncsi, rámenős férfivel szemben ez nagyon nehéznek bizonyult. 

- Micsoda?! - Gregor már nevetett. - Mondtam, hogy összejöttök. Mindezt Julia háta mögött. Adj egy ötöst.

A férfi hátrafordulva feltartotta a tenyerét és felém nyújtogatta, hogy csapjak bele.

- Nem. - néztem rá furán. 

- Ha bevallanád, leszállna rólad. - bökött Thomas csapattársa felé, aki még mindig pacsira tartotta a kezét. 

- Nincs mit bevallanom. - ráztam a fejemet tagadóan, majd a táskámba kezdtem kutatni. 

- Julia már tudja, hogy David megcsalta? - húzta az agyamat továbbra is Gregor.

Végre megtaláltam a fülhallgatót és a telefonomat.

- Nem beszélgetek veletek, sziasztok! - azzal bedugtam a fülembe a fülest. 

Felhangosítottam a zenét, és így teljesen kizártam az engem kizáró három srácot. Az anyósülésen ülő srác tovább magyarázott és le tudtam olvasni a szájáról egy- két szót, de nem erőltetettem meg magamat. A végén valami olyasmit olvastam, hogy: "megbánod még te ezt". Megvontam a vállamat és tovább hallgattam a Fall Out Boy legújabb számát. A szállodához meg is érkeztünk fél óra múlva, ahol miután kipakoltuk a csomagokat, apa gyors eligazítást tartott. A hat fiú három két ágyas szobába rendezkedett be. David és Gregor, Manuel és Andreas, egy szobában voltak elhelyezve, Thomas pedig Wolfgang-gal kapott közös szobát.Mivel eredetileg úgy volt, hogy Julia nem jön, apa egy francia ágyas szobát foglalt le nekem egyedül, és mivel érkezésünk napján nem volt több szoba, így a lány velem aludt. 

- Jó lesz így, Wendal?

- Persze. - próbáltam őszintén mosolyogni.

- Julia? 

- Tökéletes. - bólintott a szőke lány és rám vigyorgott.

- Akkor pakoljunk. 

Megpróbáltam megemelni a bőröndömet, de lehet, hogy a kelleténél több cuccot pakoltam a hatalmas bőröndbe. Húztam pár métert nagy nehezen a gurulós lábain, majd a bőrönd megadta magát és az oldalára dőlt. 

- Ne már. - nyafogtam, majd eszembe jutott egy bravúros ötlet. Odaszökkentem Thomashoz, aki a telefonján posztolt valamit éppen. - Thomas!

Elővettem a legimádnivalóbb hangomat és rátámaszkodtam a vállára.

- Nem viszem a bőröndödet. - válaszolt anélkül, hogy felnézett volna.

- De miért nem? - hisztériáztam. 

- Mert hazudsz nekem. - nézett végre a szemembe és a mondandója megdöbbentett. 

- Nem... - nyeltem nagyot. - Nem hazudok neked.

- Akkor mond el, most itt helyben, mit csináltatok David-del olyan sokáig ott hátul?

- Se...se... - harmadjára is belekezdtem. - Semmit. 

- Aha. - tette zsebre a készüléket az osztrák síugró. - Na ezért nem viszem a bőröndödet. Csak tudod - felvette a földről a saját cuccát. - azt sajnálom, hogy nem bízol meg bennem annyira, hogy megmond az igazat. 

Azzal a mondatával ott is hagyott a hal közepén. Teljesen ledöbbentem attól, amit Thomas mondott és csak álltam ott hosszú másodpercekig. 

- Én vihetem a csomagodat. - lépett valaki mögém szorosan és leheletét a nyakamon éreztem. 

- Dave, mit csinálsz? - rezzentem össze és első reakciómmal előrébb léptem és szembe fordultam vele. 

- Nyugi már. - nyúlt a kezemért. 

- Ne itt. - húzódtam el. - Még nem vagyunk együtt, nem emlékszel?

- Mit csinálok nélküled a hétvégén? Át se tudok menni, mert Julia ott lesz. 

- Viszont hozzá meg át kell jönnöd. 

- Ja... - nyöszörgött a fiú. - Mi volt ez amúgy Thomas-szal?

- Pontosan tudják mi történt a repülőn.

- Tudják? - döbbent le. 

- Igen. Thomas rákérdezett, hogy mi történt, mire természetesen Gregor rákapott, Wolfi pedig azt kérdezte: "Most arról beszélünk mikor te ketten bevonultatok a konyhába és smároltatok?"

- És mit mondtál? 

- Semmit. Mondtam, hogy nem, nem, nem. De nem hitték el. Most meg Morgi besértődött, hogy nem mondom el neki az igazat, mert nem bízom benne. Szóval.... - sóhajtottam. 

- Bírd ki kérlek ezt a hétvégét. - simította meg a karomat. Utána minden rendben lesz.

- Megígéred?

- Meg. - mosolygott, majd ahogy megígérte a bőröndömhöz lépett, hogy segítsen.

.     .     .

A könnyű vacsora után - apa és az edzők szigorú szabálya szerint csak saláta és gyümölcsök - a fiúk kaptak egy kis szabadidőt a medence wellness részlegen. Julia-val a szobában készülődtünk a fürdőzésre.
- Nem mondott neked David valamit rólam? - törte meg a csendet, miközben a ruháimat pakolgattam volna.
- Miért mondott volna? - döbbentem meg és kicsit össze is rezzentem. - Mikor?
- Nem tudom. Csak... nem tudom mit kéne éreznem iránta.
- Nem szereted? - kaptam fel a fejemet.
- De... de... csak. Csak annyiszor megpróbáltuk. Nem tudom, mitől lenne ez most jobb.
- Meséld már el, hogy így történt ez az újra összejövetel.
- Hát... - leült az ágyára. - Mikor szakítottunk, én elmenekültem Bécsbe, mert nem akartam itthon maradni és mindennap látni. Másfél hét után kezdtem túltenni magamat rajta, és sikerült elfelejtenem. Aztán egyik nap feltűnt és megkért, hogy menjünk el kávézni. Sokáig beszélgettünk, de tényleg barátilag. Ahogy láttam, rájöttem mennyire is hiányzik valójában. Aztán mikor haza kísért, megcsókoltam. És... hát most itt vagyunk.
- Csak úgy belement, hogy újra összegyertek? - döbbentem le.
- Hát... nem akart először, mert azt mondta nem akar bántani újra, de mondtam, hogy nem érdekel, bántson inkább, mert nagyon hiányzik. Nagyon szeretem, hiába szar a kapcsolatunk.
- Aha. - nyögtem ki kényszeredetten.
- De mindegy... majd elválik. Lehet, hogy holnapután már szakítunk, de lehet örökké együtt maradunk ki tudja.
- Ki tudja. - vontam fel a szemöldökömet és felvettem a köntösömet. - De menjünk inkább le a fiúk már várnak.
- Jó ötlet.
A lány is gyorsan felkapta a köntöst, majd papucsban, egy törölközővel a kezünkben indult a lift felé. Lent már valóban mindenki ott volt, kivéve Gregor, Manuel és Andreas. David éppen Martin-nal üldögélt az egyik meleg vízes medencében, míg apa, Thomas és Wolfi a masszázs medencében beszélgettek. David felénk fordult és szélesen elmosolyodott, majd intett. Már épp visszaintettem volna, mikor kapcsoltam, hogy Julia is mellettem áll és ő heves integetés kísértében indult meg barátja felé és mikor odaért, hosszú csókot váltottak. A gyomrom beleborzongott a látványba és elkaptam a tekintetemet. Az egyik szabad napozó ágyhoz léptem és levettem a köntösömet, valamint a törölközőt is leterítettem és gyors kontyba kötöttem hosszú, szőke hajamat. Mikor megfordultam, David tekintetével találkoztam. Érezhetően végigmért, majd visszafordult, mert épp a barátnője mászott be mellé a medencébe. Mivel engem mart a bűntudat, úgy gondoltam, odamegyek megbeszélni Thomas-szal a dolgokat. A kerek jacuzzi felé vettem az irányt, ahol már csak apa és Thomas tartózkodott. Mikor odaértem, belemártottam a lábamat a kellemesen bizsergető, meleg vízbe.
- Szia, Wendal! - köszöntött apa mosolyogva.
- Sziasztok. - mosolyogtam én is és Morgira pillantottam, aki mindenhová nézett, csak rám nem. - Apa, beszélhetnénk egy kicsit négy szem közt?
- Miért? - értetlenkedett apa.
- Csak 5 perc. Kérlek.
- Nem értem. - felállt és a fejét rázva hagyta el a számára kellemes medencét.
-. Thomas. - ültem le a síugró mellé a vízben. - Szeretném elmondani neked, mi az igazság... csak....
- Csak mi? - kapta fel a fejét. - Miért nem bízol bennem, Wend? Tudod, hogy soha egy titkodat sem mondtam el senkinek és nem ítélkezem.
- Tudom. - játszottam a víz felszínén a kezemmel. - Jó...
Mély levegőt vettem és elmeséltem szóról szóra, percről percre, mi is történt pontosan abban a kis fülkében, abban a rövidke kis időben.
- Hát ez...  - kereste a szavakat a férfi a monológja végén. - várható volt.
- Hogy mi? - döbbentem le.
- Ugyan már, Wendal... mindenki tudja rajtad kívül, hogy az a fiú oda meg vissza van érted háromszor. Csak te olyan kis vaksi vagy, annyira nem látsz ki a kék szemeiden, hogy nem vetted észre... öh... úgy öt éve.
- Mi van? - olyan hangosan kérdeztem, hogy jó páran oda fordultak és az addigra megérkezett Gregor átkiabált a szomszédos medencéből.
- Itt valaki pihenni szeretne! - mind ezt olyan hangon, hangsúllyal és arccal, hogy kitört belőlem a nevetés.
- Elnézést, asszonyom! - tettem fel védekezően a kezemet.
- Na azért. - a srác megint bevágott egy fejet, mielőtt újra elmerült a vízben, ami nevetésre késztetett.
- Ez tiszta hülye. - magyaráztam vigyorogva Thomas-nak. - Na szóval, mi csoda?
- Öt éve, kedves Wendal. Szegény öt éve szenved, te pedig leszarod.
- Nem szarom le! - háborodtam fel. - Soha nem mondta!
- Ha soha nem mondta, hogy tudta mindenki?
- Mert.... ne idegesíts! - csaptam a vízre.
- Hát oké. - kászálódott ki a vízből a férfi.
- Ne, ne, nem úgy értettem. - próbáltam elkapni a karját.
- Más is beszélni akar veled. - lépett odébb, mire megpillantottam a közeledő David alakját.